Az aromaterápia története

Illatos gyógyír

Az ókorban már ismerték és használták az illóolajokat. Főleg testápolásra, illatosítóként használták, de igazi jelentőségét akkor érte el, amikor már papi beavatáskor és az uralkodói beiktatás során is használták, a felkenés eszközeként.

Az ókori egyiptomiakat tartják az aromaterápia felfedezőinek, mert ők már i.e. 4500-ban alkalmazták ezt a terápiát. Ezt bizonyítja, hogy a régészek olajmaradványokat találtak amikor felnyitották Menész király sírkamráját, aki i.e. 3000-ben alapította Memphis városát. Tutenkámen sírkamrájában is illóolajokat tartalmazó vázákat találtak a régészek. Ez bizonyítja,hogy az ókorban rendszeresen használták ezeket a szereket. A sírkamrában eltemetett illóolajokat a túlvilágra szánták az eltemetett előkelőségeknek, hogy ott se szenvedjenek hiányt gyógyító hatású illóolajokban.

A balzsamozásnál is illóolajokat használtak a testek tartósítására. A vászontekercseket cédrus-, mirha-, szerecsendió-, szegfűszeg- és fahéjolajjal itatták át. Ezek az olajok fertőtlenítő tulajdonságúak. A balzsamozás nagyon hatékony volt, mivel a belső szervek több ezer év után is jó állapotban voltak a sírkamrák feltárásakor.

Az épen maradt egyiptomi templomok falán található hieroglifák megőriztek különböző recepteket, amiket az emberek gyógyítására és szépségápolásra használtak. Ezeket az olajos keneteket nem csak az illatuk miatt használták, hanem pl. a szemfesték védte a szemet a fertőzésektől.

Ókori parfüm

Az egyiptomi parfüm abban az időben olyan híres volt, mint most a francia parfümök. Az egyik épen maradt templom falain több parfüm részletes leírása található. Némelyik serkentő, frissítő vagy nyugtató hatású volt. Abban az időben az egyik legismertebb parfüm a Kyphi volt, ami 16-féle különböző illóolajból készült.

Erről a parfümről írt Plutarkhosz: „E parfüm illata az orron keresztül jut az ember testébe, aki ettől megnyugszik, és nagyon kellemesen érzi magát. Gondolatai szárnyra kelnek, és boldog, álmodozó állapotba kerül, mintha valami csodálatos zene hangjait hallgatná.”

Illóolajos gyógyítók

Az Ebers-papiruszban, amit i.e. 1551-ben írtak, különböző kenetek orvosságok receptjei találhatóak. A receptek bizonysága szerint betegségek ellen használták az illóolajos szereket.

Az ókori Kínában is felfedezték az aromákat. Az i.e. 2700 körül írt Nagy Gyógynövénykönyv 365 gyógynövényt sorol fel. Ez a most ismert 400 olajtól alig tér el. Ezek az írásos emlékek bizonyítják, hogy az aromák használata az egyik legrégebbi gyógymódok egyike.

Indiában is ismerték és használták az illóolajokat ebben az időben. Ennek köszönhetően az ájurvédikus gyógymód kb. 3000 éves múltra tekint vissza. Ennek a gyógymódnak egyik alapja az illatos olajok, fűszerek és a masszázs alkalmazása.

Az egyiptomiakhoz hasonlóan a görögök és rómaiak is ismerték az olajok előnyös tulajdonságait. Hippokratész, akit az orvostudomány atyjának neveznek, az olajok használatát ajánlotta a pestis megelőzésére. Athén utcáin olajjal töltött füstölőket állítottak fel a betegség megelőzésére.

Római illatok

Állítólag Néró házát egy csőrendszer hálózta be. Ezen keresztül különböző illatanyagokat juttatott be a szobákba. Julius Caesar idejében ( i.e. 100-44 ) az emberek nyilvános fürdőkbe jártak illatos fürdőt venni, amit testmasszázs követett. Az időszámítás utáni harmadik évszázadra Róma híres fürdőváros lett. Az ókori görögök és rómaiak pl. rózsaolajat használtak az étkezésekhez mivel ez az olaj a májműködést és az emésztést elősegíti. A rózsa csökkenti az alkohol mérgező hatását is, így a lakomákon többet ihattak. E kor híres orvosa Dioszkoridész írta a De Materrea Medica című híres tankönyvét, amiben már részletesen írt az illóolajokról is.

Perzsiában élt egy Ibn Szína nevű filozófus és orvos, ismertebb nevén Avicenna, aki a lepárlás feltalálója lehetett. Művében az aromás anyagok és fűszerek felhasználásáról írt.

Az ókori zsidó és keresztény kultúra is használta a különböző illóolajokat. A zsidóság reménycsillagának, a Messiásnak a neve Felkentet jelent. A kereszténység az emberré lett Isten Fiáról nyerte nevét, ugyanis a héber Messiás azaz Felkent szó görögül így hangzik: Krisztosz. Azokat akik Jézus személyében a Messiást követték keresztényeknek nevezték.

Sötét és szagos középkor

A korai középkor nemcsak sötét volt, hanem meglehetősen büdös is. Terjedt a pestis, ami a XIV. század elején elpusztította a népességnek csaknem a felét.

A középkorban a keresztes lovagok hozták magukkal az olajakat és illatszereket Európába. A testápolás „szintje” maradt a régi. Az illatszereket főként a kellemetlen szagok elnyomására használták. A fürdés akkoriban nem volt divat. A gyógy- és fűszernövényeket a kolostorok kertjeiben nevelték a szerzetesek. Ők készítették az illóolajokat és gyógyító hatásukat újra felfedezve alkalmazták is azokat.

A XVIII. Század végéig csaknem egész Európát bejárták a gyógyfüveket és olajokat áruló „magyar doktor” titulussal ékeskedő árusok. 1786-ban vetettek véget ennek a kereskedelemnek egy rendelettel, mert sokszor mérgező anyagokkal is házaltak, pl. belladonna, arzén. A herbalizmus tudománya nemzedékről nemzedékre szállt, amíg a XIX. században a mesterséges gyógyszerek megjelenésével jelentőségük csökkent.

Az aromaterápia művészete

A XX. században fedezték fel újra az illóolajokat. 1928-ban jelent meg az első könyv Aromaterápia címmel. Ezt a könyvet Rene Gattefosse írta. Tudta, hogy az aroma olajok erősebb fertőtlenítő hatással bírnak, mint az akkoriban használt fertőtlenítőszerek.  1939-ben Albert Couvner az aroma olajok orvosi használatát írta le könyvében. 1964-ben Dr. Jean Valnet orvos volt az, aki Az aromaterápia gyakorlata című könyvében közzétette az előző évek kutatásait. Marguerite Maury biokémikus felfedezte fel (újra!) az olajok és a masszázs kombinációjának hatékony voltát. Robert Tisserand 1977-ben jelentette meg az első angol nyelvű könyvet Az aromaterápia művészete címmel. Ezek után számos ilyen jellegű könyv került a piacra,bizonyítva hogy ez a terápia nagy érdeklődésre számíthat. 1985-ben megalakult az IFA ( International Federation of Aromatherapists = Aromaterapeuták Nemzetközi Szövetsége). Ezzel végre az aromaterápia gyakorlata elérte az őt megillető helyet és figyelmet.

Manapság az aromákat könnyen beszerezhetjük és használhatjuk, ha elsajátítottuk a használatukhoz szükséges tudást.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?