Fotó: Northfoto

Csak a bio hatékony veszélytelenül?

„Mindenmentes” krémek lennének a jövő bőrápolói? Vendégeink számára is hívószavaknak számítanak a bio és a natúr kifejezések. E téren nem csak a kínálati oldalon tapasztalható bőség zavara miatt keletkezett káosz, hanem a szabályozás hiányosságaiból fakadóan is.

Az alábbiakban Halmos Judit vegyészmérnökkel, oktatóval, a kozmetikusok anyagismereti tankönyvének szerzőjével beszélgetünk a bio/natúrkozmetika kapcsán felmerülő kérdésekről.

Milyen szempontok alapján jó minőségű egy kozmetikum?

A legfontosabbnak a hiteles kozmetikai céget tartom, amely a termékek értékesítésén kívül gondot fordít a felhasználók (azaz a kozmetikusok) lelkiismeretes tájékoztatására, tanfolyamok, tréningek, oktatások szervezésére, és meghallgatja a visszajelzéseket is. Ha megbízom a cégben, megbízom a termékeiben is.

Csak azok a kozmetikumok lehetnek jó minőségűek, amelyeket a kozmetikusoktól vásárolnak meg a vendégek?

A professzionális kozmetikum elsősorban garanciát jelent arra, hogy a kozmetikumokban lévő hatóanyagokat szakszerűen használják fel, mert a szakképzett és lelkiismeretes kozmetikus a vendég bőrének diagnózisa után javasol megfelelő terméket. Enélkül a vendég a tévéreklámokra vagy a szomszédasszony fecsegésére hagyatkozhat – emiatt nem biztos, hogy végül elégedett lesz. Leginkább szakértelemre van szüksége a bőrnek. A professzionális kozmetikum elsősorban a biztonságot garantálja. Az például, hogy egy szupermarketben egyszerűen megvehetünk egy krémet, sokakat arra sarkall, hogy megtakarítsák a kozmetikus árát. Védeni kell a szakma érdekeit is.

Mi befolyásolhatja még a minőséget?

Jó minőségű csak akkor lehet egy kozmetikum, ha csíramentes környezetben készül, így biztosítható, hogy változatlan maradjon a minősége. Ez teszi lehetővé azt is, hogy a lehető legalacsonyabb konzerválószer-mennyiség legyen benne a lehető leghosszabb eltarthatóság mellett. Fontos továbbá, hogy a kozmetikum „bizonyítson”, tehát dokumentáltan hatékony legyen, azaz megfelelően magas legyen a hatóanyagtartalma. Egy jó kozmetikum függetlenül attól hatékony, hogy natúr, bio vagy éppen mesterséges hatóanyagot tartalmaz-e.

Minőség szempontjából van jelentősége annak, hogy a felhasznált növényi kivonatok hagyományos mezőgazdasági termesztésből vagy öko-gazdaságból származnak?

Meglehetősen szkeptikus vagyok e téren, nem hiszem, hogy ma Magyarországon lenne minőségi különbség a mezőgazdasági termékek eredete szerint. Kizártnak tartom, hogy kis, egyedi nadrágszíjparcellákon meg lehetne valósítani hibátlanul az öko- vagy a bio-gazdálkodást, hiszen ezek nem különíthetők el tökéletesen a közeli nagyüzemi termesztéstől, és annak óhatatlan hatásaitól, valamint a káros környezeti hatásoktól sem. Az ellenőrzött, korszerű, hatékony, nagyüzemi termelés híve vagyok a mezőgazdaságban is.

Milyen fajta zsírra, olajra reagál jobban a bőr: ásványiolaj-származékokra, vagy az állati és növényi zsírokra, olajokra, viaszokra?

Azt, hogy milyen eredetű zsírt vagy olajat használjunk, mindig az adott kezelési cél határozza meg. A fent említett zsírok, olajok mindegyikének megvan a maga optimális felhasználási területe. A bőrön lévő szennyeződések eltávolítására, felpuhításra, masszázsra, bőrvédelemre vagy kémiailag agresszív hatóanyagokat tartalmazó készítmények előállítására inkább ásványi zsírokat, olajokat célszerű használni, a bőr zsírtartalmának fokozására pedig a jól felszívódó növényi és állati zsírokat, olajokat. A viaszok felhasználási területe megint csak speciális: bár a bőrben nem szívódnak fel, nyomó hatásuk révén fontos szerepük lehet a hatóanyagok bejuttatásában, védő hatásuk folytán pedig a hidratálásban, ugyanis segítenek megőrizni a bőr meglévő nedvességtartalmát.
Vagyis joggal elmondhatjuk, hogy minden fajta zsírnak, olajnak megvan a maga szerepe, létjogosultsága a kozmetikumokban.

A natúr/biokozmetikumok gyártói, forgalmazói fennen hirdetik, hogy parabén-mentesek. Ennek a bőr szempontjából van jelentősége?

A mai korszerű követelmények a kozmetikumok tekintetében megkívánják a hosszú eltarthatósági időt. Ez egyrészt a csíramentes körülmények közti gyártással, másrészt konzerválószerekkel érhető el. Mindkét feltétel egymás mellett szükséges ahhoz, hogy korszerű kozmetikumot állíthassunk elő. A csíramentes kozmetikum a biztosíték arra, hogy lényegesen kevesebb konzerválószerrel is hosszú eltarthatósági ideje legyen a terméknek. Ha szigorúan vesszük, minden konzerválószer „méreg” – tehát az is, ami nem parabén (!) –, hiszen alapfunkciója szerint a mikroorganizmusok ellenszere. Minden „szükséges rossznak”, ami kozmetikumokba kerül (színezék, illatanyag, konzerválószer) megvan a maga egészségügyi határértéke, amely alatt még nem okoz(hatna) egészségkárosodást. Egyéni túlérzékenység bármelyik adalékra vagy kozmetikum-összetevőre előfordulhat. A parabének egészségügyi határértéke kozmetikumokban 1%. A mai készítmények ennek töredékét, tizedét, ötödét tartalmazzák, így nem jelentenek semmivel nagyobb veszélyt, mint bármely más tartósítószer. Mint minden konzerválószer, a „nem parabén” is antimikrobális hatású, semmi sem indokolja szerintem, hogy a parabén mára szitokszóvá váljék.

A természetes illóolajok vagy a szintetikus, illetve természetazonos molekulákat tartalmazó illóolajok előnyösebbek a bőr számára?

Véleményem szerint az illóolajok alkalmazása (néhány speciális kezelési cél kivételével) sokszor – az eredetüktől függetlenül – nem javasolt a bőr számára, hisz közülük több is bőrizgató, allergén, vízelvonó vagy szárító hatású. De persze nem feledkezhetünk meg az előnyeikről sem, mert fertőtlenítő, vérbőséget és anyagcserét fokozó hatásuk sok esetben kifejezetten előnyös. A természetes illóolajok sok komponensből állnak, rafináltabb, összetettebb, kellemesebb, finomabb az illatuk, a szintetikusak kevésbé finom illatúak, viszont olcsóbbak. Minél bonyolultabb egy szerves molekula, annál nehezebb nem kívánt melléktermékek nélkül szintetizálni.

Számos kozmetikai anyagot kifejezetten károsnak tartanak a fogyasztó- és környezetvédők, illetve a tanúsított kozmetikumok hívei is. Többek között a Diethylphthalatot, a PEG-származékokat, a halogénorganikus anyagokat. Egyes fényvédőkről azt állítják, hogy hormonhatásúak, s hogy felszívódva a bőrbe az anyatejben is kimutathatóak. A Tetrasodium EDTA konzerválószerről azt tartják, hogy gyengíti a sejtmembránt és emellett környezetkárosító hatású. Az Isopropyl Myristate-ot komedogén anyagként jegyzik. Hasonlóan kritizálják a Trietanolenamine t, a Dimethicon-t.

■ Hatékony kozmetikum hatóanyag nélkül nem képzelhető el.
■ Hosszú eltarthatósági idejű kozmetikum nem létezhet konzerválószer nélkül.
■ Az ózonlyukak következtében nem vitás, hogy a bőr számára fokozott veszélyt jelent a szabadban való tartózkodás.
■ Tartós, stabil emulzió készítése emulgeátor nélkül nem lehetséges.
A kérdésben felsorolt anyagok mindegyike valamelyik fenti okból szükséges, pl. a kozmetikumok stabilitása, minősége vagy hatékonysága szempontjából. Így aztán a fentiek, vagy hozzájuk hasonló azonos rendeltetésű más ható- vagy segédanyagok teljes mértékben nélkülözhetőek a korszerű kozmetikumokban.

Egy szépségápolási készítményekben használatos anyagokat leíró kézi könyvben több mint 8000 ezer anyag szerepel, melyek többségével kapcsolatosan egészség-, vagy bőrkárosító hatás sokkal kevésbé valószínű. Miért nem ezek közül választanak a termékfejlesztők?

Szerencsére igen sok hasonló rendeltetésű ható-, vivő- és segédanyagot ismerünk, ezek tehát a rendeltetési cél vagy az egyéni érzékenység szerint variálhatók. Az alap, hogy egy korszerű kozmetikumnak a hatékonyság, a minőség és az esztétikum szempontjából kifogástalannak kell lennie. Nyilvánvaló, hogy hatás nem létezik mellékhatás nélkül. Így aztán mérlegelni kell, hogy például vállaljuk-e a bőrrák kockázatát, vagy a fényvédők esetleges mellékhatásaiba törődünk-e bele?! Véleményem szerint a kérdés nem eldöntendő: meg kell találnunk azt a kompromisszumos megoldást, mely a maximális eredményt biztosítja a minimális kockázat mellett.

A minőség mellett van e jelentősége annak, hogy milyen mennyiségben kerül egy kozmetikum a bőrre?

Igen, ez valamennyi ható- vagy segédanyag esetében meghatározó. A szinergizmus előfordulhat természetes ható- vagy segédanyagok között is. A mai korszerű kozmetikumokat komoly tudományos háttérrel kísérletezik ki, fejlesztik és gyártják gyógyszergyári körülmények között. De a veszély természetesen nem lebecsülendő, mivel vitathatatlan, hogy a bőrön át nagyon sok anyag felszívódik, és a kozmetikumokat – a legtöbb esetben ugyanazt a fajtát, márkát – éveken át nap, mint nap használjuk, ezért a hatások nem kívánt módon valóban összeadódhatnak, felerősödhetnek. Ártalmas lehet például, ha az általunk használt kozmetikumokban ugyanolyan konzerválószer szerepel. A parabének vagy a helyettük alkalmazott más tartósítószerek ily módon idézhetnek elő bőrproblémát, s ugyanezért téma napjainkban a Sodium Laureth Sulfat, amely a tusfürdőkön, samponokon kívül, egyéb ápoló és háztartási készítményekben is megtalálható. Ez az összeadódó hatás különösen jellemző a dekorkozmetikumok esetében, amelyekben a színező anyagok okozhatnak hosszú távon problémát. De hasonló a veszély a parfümök esetében is, amennyiben a jól bevált, megszokott márkát alkalmazzák nap, mint nap, évekig, ezekben az illóolajok okozhatnak hosszú távon nem kívánt hatásokat, legyenek azok akár természetesek, akár szintetikusak.

Milyen az ideális csomagolóanyag? Kell-e figyelnünk arra, hogy milyen anyagból vannak a tégelyek, a flakonok?

A csomagolás nagyon fontos tényező a kozmetikumok esetében (is), segít eladni a terméket. A kozmetikumok ideális csomagolása mindenképpen olyan kell, hogy legyen, amelyből anélkül „varázsolható ki” a termék, hogy bele kelljen nyúlni, vagyis például tubus, pumpás, szórófejes. És természetesen legyen jól zárható. Ezek együttesen lehetővé teszik, hogy a felhasználáskor a lehető legkevesebb kórokozó juthasson a készítménybe.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?