Hatóanyag-kozmetika: Viaszok

Konzisztenciát növelő anyagok – A natúr kozmetikumok összetevői között a növényi olajok mellett olyan zsírozó hatású összetevők is megtalálhatóak, amelyek képesek a folyékony emulziók konzisztenciáját sűrűbbé, vagyis krémmé változtatni.

Ezek a konzisztenciát növelő anyagok – annak ellenére, hogy csak csekély arányban (százalékban) jelennek meg a kozmetikumokban – nagymértékben hozzájárulnak a bőr védelméhez, a hidratáltság megőrzéséhez.
Növényi viaszok
A növényi viaszokat a növények felületi védőrétegként választják ki, azért, hogy megvédjék magukat a túlzott párolgástól, az UV-sugaraktól és a nedvesedéstől. Aszerint, hogy a növény mely részéből származnak, megkülönböztethetünk gyümölcs(alma-, birsalma-)viasz, héj(rízs- és napraforgómag-)viasz, virág(jázmin-, rózsa-)viasz, levél(karnauba-)viasz, valamint fűviaszokat (kandelillaviasz).
Kémiailag nézve a viaszok nagymolekula-súlyú zsírsavaknak egyértékű viaszalkoholokkal képzett észterei. A növényi olajoktól abban különböznek, hogy ott a zsírsavakhoz glicerin kapcsolódik. A viaszok eredetüktől függően tartalmazhatnak még fitoszterolokat, szabad zsírsavakat, karotinoidokat, gyantákat és egyéb anyagokat, például festékeket, mint amilyen a klorofill, továbbá illatanyagokat is. Összetételük nem állandó, a fajtól és termőhelytől függően változik.
Jellemzőik: szobahőmérsékleten plasztikusak, 45 fok felett olvadnak, viszkozitásuk erősen függ a hőmérséklettől, vízben nem oldhatók, víztaszítók. Konzisztenciát adó tulajdonságuk azt jelenti, hogy a krémek, balzsamok, testápolók, krémpakolások, rúzsok állagát stabilabbá, sűrűbbé, szilárdabbá teszik. Míg a szintetikus összetevőket és ásványolaj-származékokat tartalmazó kozmetikumok konzisztencianövelő anyaga a sokat kritizált paraffin és vazelin, addig a tanúsított kozmetikumok esetében ezt a szerepet többek között a növényi és állati viaszok töltik be.
Magas olvadáspontjuknak köszönhetően nagyon értékes bőrvédő, vízmegtartó és tápláló tulajdonságú anyagok. Nagy molekulatömegük és telített kötésük miatt nem szívódnak fel gyorsan, hanem (a bőr légzését nem gátló) filmbevonatot képeznek a bőrön. Mindemellett bizonyos mértékű emulgáló hatással is bírnak. Kevésbé avasodnak, mint a zsírok és olajok. A karnaubaviasz például 3-4 évig is eltartható.
A viaszokat tartalmazó krémektől – főleg ha azok az összetevők felsorolásában viszonylag elől helyezkednek el – inkább a száraz, érzékeny és regenerálásra szoruló bőrök profitálnak. Ennek ellenére fagyos, szeles időben az egyébként zsíros bőrűeknek is jót tesz.
Leggyakrabban használt növényi viaszok…
Ha a különféle kozmetikumok összetevői között el szeretnénk igazodni, és nagy biztonsággal akarunk választani a natúr vagy bio termékek közül, akkor érdemes megtanulnunk a különféle összetevők neveit úgy, ahogy azoknak az összetevők listáján szerepelniük kell.
■ Illatos virágviaszok: rózsaviasz (Rosa Damascena Flower Cera), mimózaviasz (Acacia dealbata Flower Cera), jázminviasz (Jasminum Grandiflorum Flower Cera), tubarózsa (Polianthes Tuberosa Flower Cera) stb.
A virágszirmok illó anyagának kinyerése során keletkező konkrétből (Concréte) nyerik etilalkohol segítségével. Olvadáspontjuk 25- 60 fok körüli. Általában 1 tonna virágsziromból 1 kg viasz nyerhető ki. Az értékes virágviaszokat kellemes, decens illatuk és vízmegtartó tulajdonságuk, valamint védő hatásuk miatt is előszeretettel használják a tanúsított natúrkozmetikumokban – bőrápolókban, balzsamokban, ajakápolókban és dekoratív kozmetikumokban, hajápolószerekben.
■ Karnaubaviasz (INCI: Carnauba Copernicia Cerifera Cera): a braziliai karnaubapálmából nyerik. Olvadáspontja 82-86 fok. A növényi viaszok közül ez a legkeményebb. Leginkább ajakápolókban (5-15%-ban) használják fel, emulziókban mindössze 0,2-0,5%-ban keverik.
■ Kandelillaviasz (Euporbia Cerifera Cera): Mexikó északkeleti részén növő magas, fűhöz hasonlatos növényből nyerik (Euphorbia Cerifera). Kifejezetten kellemes, nem ragacsos tapintású viasz. Olvadáspontja 68-72 fok. Főleg védőhatású emulziókban, valamint hajöblítőkben, ajak- és smink-stiftekben használják. Emulziókban általában 5%-ban alkalmazzák.
■ Jojobaolaj (bár kémiailag viasz, de mivel alacsony az olvadáspontja, ezért folyékony, s általában a növényi olajok között említik). Nem oxidálódik könnyen, ezért fényérzékeny olajok eltarthatóságát javítja. Megfelelően tárolva több évig is megőrzi a minőségét. Habár magában is a bőrre kenhető, a különféle bőrállapotokra általában 10% körüli mennyiségben alkalmazzák. A hidegen sajtolt jojobaolajnak sárgás színe és sajátos illata van.
…és állati viaszok

A növényi viaszok mellett állati viaszokat is találhatunk a natúr kozmetikumokban: méhviasz, lanolin.
■ Méhviasz (természetes: Cera flava; fehérített: Cera alba): A sárga színű Cera Flava karotinoidokat, virágporokat, flavonoidokat és propoliszt is tartalmaz. A méhviaszok olvadáspontja 61-65 fok körüli. Gyenge emulgáló hatással is bírnak. Növelik az emulziók stabilitását. Általában jól bírják a bőrök. Virágpor-allergiában szenvedőknek azonban nem árt az óvatosság. Emulziókban általában 1-10%-ban használják fel. Hatása hűtő és védőkrémekben (Coldkrém) és ajakápolókban különösen jól érvényesül. Nemcsak tartalmasabbá teszik a krémet, de nyomóhatásuknál fogva elősegítik a jobb felszívódást.
■ Lanolin (Adeps lanae). Gyapjúzsírként is ismerik. A juhok fagyúmirigy-váladékából nyerik – tisztítás és centrifugálás után. Sárga, ragacsos, kenőcsszerű anyag. Vízfelvevő-képessége igen tekintélyes, több mint 200%-os. Hatékony puhító, bőrgyógyító, nedvességet megtartó anyag. A száraz, barriersérült bőrök (pl. neurodermitisz) számára készült krémekben különösen ajánlott legalább 2-3%-nyi lanolin.

Ezt olvastad már?

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?