Kavitációs ultrahang

Hatékony & biztonságos

Az ultrahangot több mint fél évszázada használják a gyógyászatban terápiás célokra. A kozmetikákban a ’90-es évek második felében terjedt el a hallhatósági határ feletti rezgésszámú hanghullámok alkalmazása.

Az elmúlt néhány évben az érdeklődés az ultrahang -eddig kevéssé hangsúlyozott hatása, a kavitáció felé fordult. Vajon az ultrahangkezelések újabb forradalmáról beszélhetünk?

Hogyan hat az ultrahang?

Az ultrahangos kezelés egy indirekt elektrokozmetikai eljárás. Az elve az, hogy az ultrahangos kezelőfejben található piezokristály a készülék elektromos energiáját mechanikus rezgésekké és hővé alakítja át. Minél tökéletesebb a transducer (piezokristályt tartalmazó kezelőfej), annál kisebb az epidermisz hőterhelése, emellett egyes készülékek a nagy energiabevitel érdekében a kezelőfej felületét hűtik is. Amikor a fejet ráhelyezik a kezelendő felületre, egy csatolóközeg (hatóanyagmentes ultrahangos gél, vagy a kezelés céljának megfelelő hatóanyagot tartalmazó gél) biztosítja a hanghullámok akadálytalan terjedését a szövetekbe. A bőr belsejében az ultrahang kémiai, biológiai és fizikai hatásai különböző mértékben érvényesülnek. A 90-es évek, mint egy mindent elsöprő „ultrahang-éra” vonult be a hazai kozmetikai szakmai élet történelemkönyvébe. Az ok egyszerű: a „kőkorszaki” és az ultramodern iontoforézis készülékek egyike sem volt képes a zsíroldékony hatóanyagok bőrbe juttatására, miközben a vegyipari technológia egyre inkább a liposzómába csomagolt, így polaritását vesztett, vagyis nem iontoforizálható készítmények fejlesztése felé fordult. Az ultrahang több évtizedes alkalmazásának köszönhetően a módszer hatóanyag bevitelre kifejtett hatását már csaknem teljesen feltérképezték, mire egy új hatóanyag beviteli lehetőség, az elektroporáció, vagy népszerűbb nevén a tű nélküli mezoterápia kopogtatott a szalonok ajtaján.

Az ultrahang újabb felhasználási területe

Az ultrahang esetében a több évtizedes alkalmazás a módszer biztonságosságáról és hatékonyságáról meggyőzte a kezdetben kétkedőket is.
A mai napig széles körben alkalmazzák a zsírban és vízben oldódó hatóanyagok bevitelére, hiszen utóbbiak felszívódása is megélénkül. A 90-es évek nagy divathulláma után az ultrahangos készülékek fejlesztése nem állt meg, elég csak a különböző fénytechnológiákkal való kombinációkra (pl. lézerultrahangos kezelőfej), vagy a már említett, nagy teljesítményű hűtött ultrahangos testkezelőfejre gondolni. Ismert volt, hogy a kezdetben használt folyamatos ultrahanghullámokkal szemben az időben szakaszossá tett (modulált) ultrahang kisebb hőhatással bír, így megkíméli a bőrt. Tudtuk azt is, hogy a rövidebb impulzusok nagyobb mechanikai hatást váltanak ki, mely a cellulit kezelésében és az alakformálásban bizonyult hatékonynak. Az kétségtelen, hogy a kavitációs hatásra más gyártók alacsony frekvenciájú ultrahangos készülékei hívták fel a mi figyelmünket is.

A kavitációs hatás

A folyadékok közös tulajdonsága, hogy csak kis mértékben összenyomhatóak, ellentétben a gázokkal és egyes szilárd anyagokkal. A folyadékokban az atomok, molekulák kis golyócskák módjára gördülnek el egymáson, és ezért jó hatásfokkal kitöltik a rendelkezésükre álló teret.Ha egy nagy nyomású folyadékban hirtelen nyomáscsökkenés következik be, az anyag gyakorlatilag „szétszakad”. Belső folytonossága megszűnik, hézagok, rések keletkeznek benne a pillanatnyi mozgási viszonyoknak megfelelően. A folyadékok azonban nem úgy szakadnak szét, mint a szilárd anyagok. Nem néhány darabra esnek szét, némi törmelék kíséretében, hanem a rendelkezésükre álló teret nagyjából egyenletesen kitöltve cseppekre robbannak szét. A cseppek között pedig apró üregek, üres lyukak keletkeznek. Ezek szó szerint vákuum buborékok, tehát nem gőzbuborékokról van szó. Nincs bennük semmiféle gőz, de mivel a vákuumnak kitett folyadékok forráspontja sok esetben drasztikusan megváltozik, mikro-gőzösödésre késztetik az őket körülvevő anyagot. Ezért omlanak össze olyan gyorsan ezek a buborékok. A folyamat annyira gyors, hogy a folyadékot esetleg körülvevő közegnek (pl. levegőnek) nincs ideje odaáramlani és kitölteni a lyukakat, így itt nem légritka, hanem valódi teljes vákuum keletkezik egy nagyon rövid időre.

Kozmetikai alkalmazás

A zsírszövet sejtközötti folyadékállományában a buborékok mérete és száma, valamint térbeli sűrűsége a készülék okozta kavitációs hatás mértékétől függ. A buborékok összeomlása egy másodpercen belül bekövetkezik, s ez ún. shock (lökés) hullámokat hoz létre, melyek szelektíven károsítják a zsírsejt falát. Ennek következtében a zsírsejtek széttöredeznek, s a mechanikai sérülés során a zsírsejtek „kicsomagolódnak” az őket körbezáró fibrosclerotikus struktúrákból. Ezáltal jelentős testkörfogat csökkenés érhető el, s javulnak a cellulit okozta csomók, egyenetlenségek.

A kavitáció és a különböző hullámhosszúságú ultrahangok

A kavitációs hatást valóban először a 20-50 kHz közötti alacsony frekvenciájú ultrahangnál figyelték meg, s emiatt ezt alkalmazzák szélesebb körben. Ez adja azonban a módszer korlátait is. Ma már a hazai piacon kapható olyan gép, amelynél már igazolt a kavitációs effektus az általunk preferált 1 MHz-es frekvencián is. Utóbbinak a behatolási mélysége nem olyan nagy, mint az alacsony frekvenciájú hangé, így az esetleges távolhatások kevéssé érvényesülnek: nem hallatszik például a kezelt páciens fülében a lüktető hang.
A megfelelően modulált 1 MHz-es frekvencia a kavitáció mellett a mélyebb rétegekre hőhatással is bír, ezek a nyirokáramlás és az anyagcsere folyamatok élénkülésében bírnak jelentőséggel.

Hogyan tehető még biztonságosabbá a módszer?

Vannak, akik a kavitációs ultrahangot önmagában nem tartják elég hatékonynak, vagy kellően biztonságosnak. Bár ez így volt másfél évtizede, a „hagyományos” ultrahang kozmetikai debütálásakor is. A biztonság fokozása szempontjából ideálisnak tűnik a kavitációs ultrahang „fókuszálása” vákuum segítségével: a kézidarab ergonomikusan kiképzett üregében elhelyezett ultrahangforrások közvetlenül a kezelendő területre tudják juttatni a hanghullámokat. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a negatív nyomás felszívja a bőrt a kezelőfej vákuumterébe, s csak a beszívott szövetrészek kerülnek az ultrahanghullámok kereszttüzébe. A vákuum tehát elsősorban a biztonságot szolgálja, azonban nem hanyagolható el az sem, hogy a nyirokutak vákuumhatásokkal történő „beindítása” biztosan eredményesebbé is teszi a kezelést.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?