Fotó: fodraszinfo.com

Kökény Ferenc visszavonul – az Aranyfésű lekerült

Két év lett volna a jubileumig, ám Kökény Ferenc Aranykoszorús fodrászmester, az Aranyfésű szalon tulajdonosa idén, a szakmában eltöltött 58. évében hagyja ott a fodrászatot. A hírt szűkebb körben, egy Viber csoportban jelentette be elsőként, ahol mindenki meglepetten, de megértéssel fogadta a fodrászmester döntését. Vele beszélgettünk munkába állásának utolsó előtti napján az Aranyfésű fodrászatban.

„Kedves vendégeink, barátaink, tisztelt kollégák! Ezúton szeretném jelezni Önöknek, hogy 2016. július 1-jén az üzletünket véglegesen bezárjuk. Üdvözlettel, Kökény Ferenc” – érkezett egy körüzenet 2016. június 2-án a telefonomra. Először azt gondoltam, egy kissé megkésett áprilisi tréfa, de mikor pár perc múlva felhívtam Ferit, minden világossá vált. Kökény Ferenc július 1-jével bezárja az üzletet, az Aranyfésű lekerül a Nádor utcai portáról, egy korszak végérvényesen lezárul. Hansági Dorka a fodraszinfo.com-ra készített interjút a szakemberrel.

Miért éppen most? Két év lenne a jubileumig.
„1958 óta vagyok a szakmában, üzletemmel 1978-ban költöztem ide. Azt gondoltuk, hogy lesz még 2 év; kereken 60 év és befejezzük a munkánkat, ám ez pár évvel korábban jött el. Feleségem, Györgyi allergiás a vegyszerekre én pedig idén 73 éves leszek és nem szeretném azt megvárni, míg már nem tudok dolgozni. Lehetne persze 80, vagy akár 90 évig is húzni, de nem szeretném. Ahová hívnak, szívesen elmegyek: a tanulóképzés és vizsgáztatás megmarad, de a napi munkámat a pihenés, a sport és természetesen a családdal való együttlét váltja fel. Így van ez jól.

Számtalan érdem és elismerés. Mire vagy a legbüszkébb?
Sok mindent lehetne mondani: kisebb megszakításokkal 22 évig voltam a magyar férfi fodrászválogatott vezető trénere. Trénerségem ideje alatt számos nemzetközi díjat nyertek az általam felkészített versenyzők. Nemzetközi zsűriként is dolgoztam, háromszoros mesterbajnok vagyok vagyok, emellett Moszkvában, Varsóban, Belgrádban, Ljubljanában, és Zágrábban is nyertem versenyt, Európa- és világbajnoki 4. helyezést értem el klasszikus férfi szárítás kategóriában. Sok-sok szép emlék kötődik a versenyzéshez és a bemutatózáshoz is, de a legbüszkébb a vendégkörömre vagyok. Arra, hogy több nálam korábban született vendégem mellett sok gyerek és tinédzser is járt hozzám, akik úgy álltak fel a székből, hogy milyen klassz frizurájuk lett. Ez az igazi büszkeség.

Volt még egy csodálatos időszak is, amikor az első Wella Top Team tagja voltam. Remek időszak volt: fiatalok és ambiciózusak voltunk, rengeteget utaztunk külföldön és belföldön. Itt hadd említsem meg Hafner Sándor nevét, aki kereskedő volt és benne volt a körforgásban, a Wella Top Team megalkotásában. Ma a legnagyobb fodrászcikk kereskedő lenne, olyan szinten értett hozzá. Nem csak kereskedői szinten, hanem emberileg is. Ezt követően pedig Hansági Gyulát, aki átvette tőle a kereskedést. Ő is sajnos nagyon fiatalon itt hagyott minket, de állítom, hogy itt van velünk. Az ő kérésére kerültem az Alfaparf csapatához, ahol közel 14 évet dolgoztam oktatófodrászként – és már nem is fogok váltani. (nevet) Korábban bemutatófodrászuk is voltam.

58 év egy szakma szolgálatában sok mindenre megtanít. Mit tartasz a legfontosabbnak?
Úgy gondolom, hogy a választott szakmától függetlenül a szakmai alázatot. Ha ez nincs meg, akkor az nem ér semmit.

Te ezt látod a most kikerülő fodrászoknál?
Én nem szeretnék kritizálni senkit, de a világ nagyon sokat változott.

Miben?
Nekem van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok fodrász csak az anyagi előnyt látja a szakmában. Ezt az árazásban is jól megmutatkozik: úgy gondolom, nagyon sok vendégem meg fog lepődni, hogy milyen árakon dolgoznak a fodrászok, mikor elkerülnek egy új szalonba.

És mi lesz az üzleteddel, vendégköröddel? Átadod esetleg valamelyik tanulódnak?
Az üzletet eladtuk, többé itt fodrászat nem lesz. Az Aranyfésűt az utolsó nap lecsavarozzuk, utolsó vendégem a fiam lesz. Én azt tanultam, hogy fodrásznak nem illő fodrászt ajánlania. Természetesen tanulóimat nyugodt szívvel ajánlanom, de érdekes módon a vendégeim nem szeretnének Sydneybe, Las Vegasba, Kölnbe, vagy éppen Szombathelyre járni kéthetente vagy havonta fodrászhoz. (nevet)

Mihez kezdesz majd a megnövekedett szabadidőddel?
Világ életemben sportoltam. Mai napig is szinte minden nap megyek úszni. Így nem egy órát töltök majd ott, hanem többet. Lesz időm végre olvasni is. Kirándulni is fogunk a feleségemmel: elindul az ismerd meg hazádat mozgalom. (nevet) Nagyon szeretünk sétálni, erdőben barangolni: mindegy, hogy hová, csak menni.

Nem lehet könnyű elbúcsúzni kedvenc szalonodtól és persze a vendégeidtől sem.
Nem könnyű. Nap mint nap meghatódom, mennyien szeretnek minket, milyen köszönetnyilvánítások érkeznek. Tegnap is: vendégem nem látta a kiírást, nem tudta, hogy befejezzük. Mondtam neki: „Árpi, most vágom utoljára a hajadat.” Visszakérdezett: „Miért? Nincs több vendéged ma?” Mondom, hogy végleg bezárunk. Amikor ezt a 78 éves vendégem felfogta, elkezdett zokogni – felnőtt ember létére. Ezt váltotta ki belőle.

És akkor többet nem fogsz hajat vágni?
Van nekem egy csodás vendégem, akinek cipőt, ruhát, ékszert is szoktam venni. Neki természetesen a haját is fogom majd vágni, ő a drága feleségem és a legdrágább fodrászom. (nevet)

Továbbképzéseken találkozhatunk majd veled?
Természetesen. A jó frizurákra mindig is kíváncsi leszek. Annál is inkább, mert nagyon sok barátom, fodrász kollégám van. Velük ott találkozunk, megvitatjuk a dolgokat, hogy az elmúlt évtizedekben mi történt – ugye most már ilyen idősíkokban beszélgetünk. (nevet) Bemutatók, oktatások, szemináriumok: most még több időm lesz elmenni és megnézni a munkákat.

Egyszer minden véget ér és ezúton szeretném megköszönni mindazok támogatását, akik hozzásegítettek a sikerességhez.

A teljes cikk és további fotók itt láthatóak

 

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?