pixabay.com

A masszázs története kozmetikus szemmel

Gyógyít, szépít, ellazít – A masszázsról nyugodtan állíthatjuk, hogy alkalmazása egyidős az emberiséggel. Egyetlen nép sem mondhatja magáénak a masszázs feltalálását. Az emberiség legrégebbi feljegyzése a masszázsról a kínai Kung Fu-tól származik, i.e. 2700-ból. A masszázst orvos-papok végezték és a test aktív és passzív tornájával kombinálták – ez volt a Tai Chi.

Indiában is elterjedt gyógymód volt a masszázs, melyet a brachminek kasztja végzett. Masszázstudományukat és annak kedvező hatását úgy tüntették fel, mint ha az az istenség műve lenne, ezzel biztosítva megélhetésüket. Az i.e.1800-as években az ayurvéda (az élet ismerete) gyógykezelés része volt a gyógyfüvekkel végzett masszázs, de egyúttal rituális célokat is szolgált.

Ninivében, az asszír király udvarában talált alabástrom reliefen, valamint néhány egyiptomi papiruszon a masszázsnak különböző módjai láthatók, amelyek bizonyítják, hogy ezek az ókori népek is ismerték és leggyakrabban gyógyító céllal alkalmazták.
Az egyiptomi katonák testápolásának része volt testük olajos ledörzsölése egybekötve masszázzsal, ami később az egyiptomi fürdőkben mindenhol elterjedt.
Az ókori görögök is átvették ezt a szokást. Homérosz leírta, hogy Odisszeusz testét a fürdőben bekente olajokkal és bedörzsölte kenőcsökkel, amit homokkal való beszórás előzött meg. Ezekre a műveletre a görögök jól képzett szakemberekkel rendelkeztek, akiket pediátereknek nevezték (tornatanárok), akik egyben tapasztalt masszőrök is voltak. Hippokratesz, akit az orvoslás atyjának is neveznek mondta masszázsról: „a dörzsölés megerősítheti a laza ízületeket és ellazíthatja a túl mereveket”.
A római birodalom meghódította az akkor ismert keletet és nyugatot és a rabul ejtett tudósokkal, művészekkel, orvosokkal együtt átvette a különböző művészeteket, tudományokat, köztük a masszázs tudományát is. A rómaiak tovább fejlesztették a masszázst, pl. a vibrációs masszázs technikát ők dolgozták ki. Julius Caesarról is feljegyezték, hogy rendszeresen masszíroztatta magát, mindennap „csipkedéses kezelést” kapott, hogy enyhítse idegfájdalmait és epilepsziáját.
Az i.e. V. században a görög és római orvosoknak érteniük kellett a masszírozáshoz, különben nem praktizálhattak.
Galenus, aki egy gladiátor iskola orvosa is volt, kilencfajta masszázs különböztetett meg. Leírta, hogy a küzdelmek előtt edző, előkészítő, a küzdelmem után pedig izomlazító masszázst alkalmaztak. Ezeknek a masszázsfogásoknak nagy részét (préselés, püfölés, csipkedés) ma is alkalmazzák, csak másképp nevezik. Állítólag tőle származik az a megállapítás, hogy „a masszázs eltávolítja a táplálékok káros melléktermékeit és a fáradság mérgeit”.
Amikor Rómában a közerkölcsök megromlottak, főként a fürdőkben alkalmazták a masszázst, de ekkor már más célokat szolgált.
A középkorban a testtel való bárminemű foglalatosság „ördögtől valónak” számított. A test masszírozása ekkor az alapvető tisztálkodási szokásokkal együtt teljesen feledésbe merült, aminek következtében is egymást követék a járványok (kolera, pestis, stb.)
Ebben az időben az arabok voltak azok, akik nem felejtkeztek el a masszázsról és továbbra is alkalmazták.

Az eddig leírt, és az ún. keleti masszázsok közötti lényeges különbség az, hogy a keleti masszőrök egyforma ügyességgel dolgoznak a kezükkel és a lábukkal, figyelmüket különösen a dörzsölésre, az ízületek passzív és aktív-passzív mozgatására fordítva.
A reneszánsz kor beköszöntése is csak nagyon lassan hozott változást a higiéniai szokásokban, és ezzel együtt a masszázs újbóli alkalmazásában is, melynek oka elsősorban a tudatlanság volt.
Mátyás király udvarában ún. dögönyözők végezték a masszázst.
Később a török fürdőkkel együtt a fürdőkultúra részeként terjedt el a masszázs, amit a fürdőmesterek végeztek.
A XIX. század legelején egy svéd vívómester dolgozta ki a svédmasszázst, a simító és nyomó mozdulatokból álló izomlazító masszázst, amely azóta is változatlanul van érvényben. Elterjedésében nagyban közrejátszott, hogy masszázs-intézetet nyitott Stockholmban és Londonban, ahol halála után tanítványai folytatták a mester által kidolgozott masszázstechnikák elterjesztését. Finnországban a masszázs szaunával való összekapcsolásából lett a finn masszázs.

Legújabbkori masszázsok

A XX. század első évtizedeiben a masszázs egyre differenciáltabbá válik. Különválik a gyógy és a frissítő masszázs. Ennek az eredménye, hogy a szépségápolás szempontjából fejlett országokban (Franciaország, Németország) az arc, a nyak és a dekoltázs masszírozására külön masszázst dolgoztak ki. Mindkettőnél az alábbi felsorolás a jellemző: simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, csípés, megrezegtetés, megrázás.
A francia arcmasszázs érdekessége, hogy felét a páciens mögött állva, másik felét szemből végzik.
A német masszázs mozdulatsorai attól függnek, hogy mi a célja a műveletnek, pl. lifting, relaxáció.
A masszázs, mint terápia a XXI. században is megőrizte népszerűségét. A technikai fejlődéssel folyamatosan kerülnek piacra a különböző masszírozó gépek. Bátran kijelenthetjük, hogy az emberi kéz által végzett masszírozást gépekkel nem lehet helyettesíteni nemcsak azért, mert csak az emberi kéz képes érzékelni az arc, test, és bőr sajátosságait és ehhez igazítani a masszázst, de az emberi érintés varázsa géppel nem pótolható.

A masszázs fogalma

Masszázson értjük az arc és a test szöveteinek kézzel vagy géppel való megdolgozását.
Fajtái: kozmetikai, sport és gyógymasszázs + közérzetjavító masszázs.

Közérzetjavító masszázsok
Mai ismereteink alapján a masszázsfajtákat kibővíthetjük a nem bizonyíthatóan gyógyító, de mindenképen közérzetjavító masszázsokkal. Ilyenek a thai, az ayurvédikus, a lávaköves, a siacu, az utahi só-, az orosz-tibeti méz-, a fül- és talpmasszázs, illetve a nyirokdrenázs. Újra divatba jött az ún. pecsétmasszázs, amikor két gomba formájú vászonzacskóba csomagolt gyógynövényekkel, magvakkal végezzük a masszírozást úgy, hogy közben langyos olajba mártogatjuk a „pecsétet”.

Kozmetikai masszázs
A kozmetikai masszázsnak több fajtája van, többek között ide tartozik a francia és a svédmasszázs. Az idetartozó relaxációs testmasszázsok sokszor tartalmaznak a sport- és a gyógymasszázsból átvett elemeket.
A kozmetikai masszázs hatásai:
■ keringésfokozó,
■ izomtónus fokozó vagy csökkentő,
■ bőrlégzés javító,
■ bőrpuhító,
■ hatóanyag felszívódást segítő,
■ nyugtató, relaxáló.

Ahhoz, hogy masszázskor ne húzzuk a bőrt, szükség van egy olyan „anyagra”, ami elősegíti a masszírozó kéz csúszását a bőrön. Régebben a testmasszázshoz szappan vagy hintőpor használta is elfogadott volt. Napjainkban masszázskrémet vagy olajat használunk.
Egyes kozmetikai cégek időnként megkísérlik az általuk ajánlott kozmetikai kezelésekből kihagyni a masszázst. Van, amelyik azzal indokolja, hogy az általa forgalmazott termékek annyira hatékonyak, hogy nincs szükség masszírozásra, de olyan is volt, hogy kimondottan káros, bőrt nyújtó hatással indokolta a masszázs kiiktatását. A szekértelem nélkül végzett masszázsnak lehet ilyen hatása.
Mindenki eldöntheti, hogy számára melyik az elfogadható.
A jól felépített és szakszerűen kivitelezett masszázst nyugodtan nevezhetjük manuális tudománynak. Sok olyan kozmetikus kolléganőt ismerek, akinek a masszása kiérdemli ezt a titulust.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?