Fotó: Shutterstock

Öregedéselméletek

Ahogy öregedtek a tudósok, egyre több öregedéselmélet született.  Az öregedéselméletek tárháza kifogyhatatlannak tűnik és nem könnyű rendszert találni a káoszban.

A könnyebb érthetőség kedvéért a legáltalánosabban elfogadott, és számomra legegyszerűbbnek tűnő csoportosításban vázolok fel néhány öregedéselméletet, amelyek a leginkább elfogadottak közé tartoznak.

A program-elméletek eleve meglévő alapelvet feltételeznek. Ezek közül a legelfogadottabbak a következők:

A genetikai óra elmélet szerint működik bennünk egy ún. genetikai óra, amely minden kromoszómánk végén megtalálható és minden sejtosztódással rövidül. Ezek alapján a sejtek – igazából a kromoszómák – csak meghatározott számú osztódást képesek végrehajtani. Ha letelt az idő, azaz elfogy a kromoszómák telomer régiója, akkor a sejt elpusztul. Általában öngyilkosságot követ el, apoptózissal.

A neuroendokrin elmélet lényege, hogy a szervezet homeosztázisát irányító hipotalamusz működésében változás áll be. A hipotalamusz idegsejtjei termelik az ún. releasing (kibocsátó) faktorokat, amelyek az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődő hormonok működését szabályozzák. Az agyalapi mirigy hormonjai a testben lévő hormonok irányításával kontroll alatt tartják a test működését. Az öregedéssel ez a rendszer nem végzi rendesen a munkáját, fokozatosan elveszti a precíz irányítóképességét. Emellett az egyes receptorok is egyre kevésbé lesznek érzékenyek a hormonokra. Ezek a folyamatok a szervezet homeosztázisának megbomlását idézik elő.

A kopás elmélet szerint egyszerűen a „túlhasználat” következtében elkopunk, a szervezet minden szinten elhasználódik, csökken a regenerálódó képessége.

A mutáció elmélet a káros mutációk felhalmozódása miatti működési zavaroknak tudja be az öregedést, míg az őssejt-elmélet szerint egyszerűen „impotenssé” válnak a testünkben lévő őssejtek, így nem tudnak új, differenciált sejteket létrehozni. Az evolúciós elmélet azon alapszik, hogy a test csupán eszköz a gének utódok felé való hatékony továbbítására, s amikor már nem tölti be ezt a funkciót, evolúciós szempontból haszontalan. Sok érthetetlen betegség okát autoimmun betegségként nevezik meg. Természetesen az öregedés-elméletek közül sem maradhat ki. Az autoimmun elmélet lényege, hogy az életkor előrehaladtával csökken a kórokozók elleni védekezőképesség, és a szervezet azon képessége, hogy megkülönböztesse a sajátot és az idegent. Emiatt nő a saját fehérjéink ellen termelt ellenanyagok száma, ami rontja a normális életfolyamatokat. Több öregkori betegségnek autoimmunológiai hátteret tulajdonítanak (pl. Alzheimer kór).

Fotó: Shutterstock
Fotó: Shutterstock

A véletlenszerű eseményeken alapuló, káros hatásokra építő elméletek az öregedés-elméletek másik nagy csoportja.

Ezek közül a legelfogadottabbak a következők:

A szabad gyök elmélet minden rossz okozóinak és az emberi szervezet fő gonoszainak tartja a szabad gyököket. Ezek a plusz elektronnal rendelkező „molekularészek” nemcsak azért negatívak, mert negatívak. Agresszíven próbálnak maguknak párt keresni a célból, hogy tökéletlenségük ne látszódjon egy „telített” kapcsolatban. Erőlködésük nem múlik el nyomtalanul. Nagy reakcióképességük miatt mindennel reagálnak, ami a környezetükben van. Még a sejtek DNS-ével is. Az pedig már nem túl vicces dolog….

Azért megijednünk nem kell nagyon, hisz a szabad gyökök bennünk is képződnek, többek között a mitokondriumjainkban, akik szegények a legvédtelenebbek minden sejtalkotó közül, hisz nem rendelkeznek védő telomer régióval és nincs bennünk hibajavítás. Emiatt a tény miatt a szervezetünk természetesen rendelkezik antioxidáns védelmi rendszerrel, melynek részei különböző enzimek, antioxidánsok. A gond akkor van, ha oxidatív stressz ér bennünket, vagyis felborul az oxidáns (szabad gyök) – antioxidáns (védő, szabad-gyökfogó anyagok) egyensúly.

A káros anyag felhalmozódás elmélet szerint a káros anyagcsere termékek felhalmozódnak az élet során, s ezek negatív módon hatnak az élettani folyamatokra. Sokan, nagyon sok pénzt keresnek az általános népbutításból, miszerint „elsavasodunk” és ez minden baj okozója. A véletlenszerű eseményeken alapuló elméletek közül érdemes még megemlíteni a keresztkötés elméletet, mert kozmetikai szempontból jelentős. Eszerint a kötőszövetben a kollagén és az elasztin molekulák kémiailag összekapcsolódnak, ami vízveszteséget okoz, s ezáltal csökken a rugalmasság, s az anyagcsere-folyamatok is gátlódnak.

Érdekességek az öregedéssel kapcsolatban

·         A legöregebb nők Norvégiában, legmagasabb átlagkorú férfiak Svédországban, a világ legöregebb emberei Új-Zélandon élnek

·         Matuzsálemi kor: A Biblia szerint Matuzsálem, Ádám 8. leszármazottja, Énók fia, Lámek apja, Nóé nagyapja rettentő öregen, 969 éves korába halt meg

·         Igor Korolov – 150 év

·         Thomas Parr angol férfi 152 évesen hunyt el

·         Javeir Pereira kolumbiai indián – 168 év

Az öregedő bőr általános jellemzői

Az elszarusodott hámsejtek közötti kötés erősödik, a leválást segítő enzimek működése lelassul, ezért az érett bőr sejtjei nem hámlanak le olyan gyorsan, mint a fiatalé, és az új sejtek kialakulása is lelassul. A szaruréteg megvastagszik, szigetelő réteget képez, megnehezítve a hatóanyagok bőrbejutását. A hám alsóbb rétegei viszont elvékonyodnak, ezáltal a bőr vékonyabbá válik. Az irha rostjainak pusztulása miatt a bőr rugalmatlanná válik, a barázdák (mind a dinamikus, mind a statikus) mélysége megnő.

Az érett bőr érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, és barrierjének felborult egyensúlya nehezen állítható helyre.

A teljes cikk hamarosan a Beauty Forum 2015/10-es számában jelenik meg, ahol a hosszú élet titkáról, az öregedő bőr általános jellemzőiről, és a fiatalság megőrzéséért folytatott harcról is olvashatnak.  


Ezt olvastad már?

FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail