Szóráth Tamás: Ma már tudok lassítani

Az Alveola Kft. ügyvezető igazgatójával, Szóráth Tamással beszélgettünk a cég múltjáról és jelenéről, a hazai szépségipar helyzetéről, személyes tervekről, indítékokról, a dolgokhoz való hozzáállásról…

Még mindig nincs ajtó az irodáján?

Ajtó az van, de csaknem állandóan nyitva van.

Akkor a policy nem változott: bárki keresheti Önt.

Szívesen látok bárkit. Ugyanakkor el kell mondjam, hogy a kollégáim nagyon korrekten kezelik, hogy mikor, milyen problémával érdemes bejönni hozzám. Persze fontos, hogy a megfelelő pozíciókban megfelelő emberek legyenek, akik sok ügyet elintéznek helyettem. Közel kilencvenen dolgoznak a cégnél a bérelt és diák munkavállalókkal együtt, csak itt, az irodaházban több mint ötvenen vagyunk. Ha mindenki bejönne az apró-cseprő dolgával, akkor én nem tudnék a munkámra koncentrálni.

23 éve van a piacon, korábban azt nyilatkozta, hogy nehéz Magyarországon terjeszkedni, ez most is így van?

Mindig nehéz terjeszkedni, ráadásul egyre több a piaci szereplő. Szerencsére a múltunk miatt jó pozícióban vagyunk, így nem nagyon kell bemutatkoznunk. A nehezebb az, hogy megtaláljuk azt a piaci rést, ahová más még nem tette be a lábát, vagy olyan piaci szegmenst, ami még nincs teljesen lefedve.

És külföldön?

Nagyon nehéz és hosszadalmas. Mi nagyjából 8 éve kezdtünk kacsintgatni külföld felé, kerestük a helyünket, hogy és hol lehet piacot építeni. Mostanra érzem úgy, hogy megtaláltuk az utat. De egy 10 milliós, kis belső piaccal rendelkező országból kilépve ez igen küzdelmes. Európában még csak-csak tudják, hogy hol van Magyarország, de távolabb már nem nagyon. Az elsődleges irány persze Európa volt, de ma már vannak partnereink a Közel-keletről és Ázsiából is. Idén nyolcadik alkalommal állítottunk ki a Cosmoprof Bolognai és másodszor fogunk kiállítani a Cosmoprof Hongkong-i kiállításon. De például a párizsi, vagy a moszkvai kiállítás nem működött. Minden piac más, alkalmazkodni kell. A kezdeti nehézségeket leküzdöttük, és step by step haladunk tovább.

A lakossági vagy a professzionális üzletág megy jobban?

Szerencsére mindkettő jól működik. De időszakról-időszakra, évről-évre azért változik a tendencia. Csak, hogy egy dolgot említsek: a 2008-as gazdasági válságot mi először a professzionális vonalon éreztük meg. Ez abból adódhatott, hogy ez volt az a szolgáltatási terület, ahol elsőként próbáltak spórolni az emberek, de lakossági költés még volt. Jó félévvel korábban jelzett a professzionális piac, hogy baj lesz. Utána gyűrűzött be a válság a lakossági piacra is.

Akkor volt idő felkészülni rá.

Volt, de megéreztük. Ugyanakkor azt mondom, hogy a szépségápolási piac egy válságálló iparág. Míg más szegmensben sokan tönkrementek, mi tudtunk nőni. Persze nem olyan mértékben, mint előtte.

Ennyi év után mit mond, mi a titka annak, hogy meg is maradjon egy cég egy ilyen telített piacon?

Szerintem a legfontosabb a szolgáltatás. A vásárlók egyre tudatosabbak, azt már mindenki elvárja, hogy legyen egy jó terméked. Ez alap. Mi minden területen próbálunk jó ár-érték arányt kialakítani. Persze tudjuk, hogy egyes termékeinket akár drágábban is el lehetne adni – pláne külföldön -, de igyekszünk óvatosan bánni az árképzéssel, pont azért, hogy az a vevőkör, aki megszokta tőlünk a minőséget, jó áron, ne pártoljon el mellőlünk. Nem szeretnénk kizárni senkit abból, hogy jó minőséget, jó áron megkapjon. Ugyanakkor a jövőre nézve a legfontosabb, hogy milyen szolgáltatást tudunk a termék mellé tenni. Gondolok itt a garanciára, a szervizháttérre, oktatásokra, kiszolgálásra, mindenre. Ki kell alakítani a bizalmat a vásárló felé. Azt pedig csak egyszer lehet eljátszani. Nem éri meg…….

Mit érez, amikor a tévében látja az újabbnál újabb összetevőket, innovációkat?

Rosszul vagyok tőle. Sajnos a fogyasztóvédelem mindenkit szorít, présel, teker, de ezeket a cégeket valamiért nem találja meg. Emiatt sajnos sok olyan cég van Magyarországon, aki gyorsan jön, sokat elad, majd lelép.  Félrevezető információkat adnak, ami nagyon nem szerencsés.

A fejlesztésekben mennyire vesz részt?

Én nagyon szeretem a fejlesztéseket! Persze magát az eljárást a megfelelő szakemberek csinálják, de azt, hogy milyen krémet, milyen designnal dobjunk a piacra, abban nekem is jelentős szerepem van.

Akkor gyakorlatilag ez váltja a szintén kreativitást igénylő építészetet, amit tanult?

Igen.

Nincs is más, ahol kapcsolódik a két szegmens? Mondjuk az irodaház építése?

Mindig építünk valamit. Most például Fóton egy új raktárat, és egy gyártósort is fejlesztettünk.

Tomi_Solanie_szoloÉs hát a céget is egyedül építette fel… 23 éve Ön dönt, ön irányít. Gondolkodott már azon, hogy mi lesz, ha a fia nem viszi tovább az üzletet? Ki folyatja?

Nem egyedül, hiszen ez a komoly munka a jó munkatársak nélkül nem lett volna kivitelezhető. Én nem gondolkodtam, de szóltak, hogy jó lenne az utódlás kérdését megoldani, mert szalad az idő (nevet). Csak tudja, amikor az ember benne van és csinálja, van kedve, energiája és kitartása, akkor ilyenekre nem gondol. A fiam most 16 éves, nem akarom rákényszeríteni, hogy ezzel foglalkozzon. Persze örülök, ha úgy dönt, hogy viszi tovább. Ha nem, akkor jöhet a menedzsment, szakemberek, akik együtt döntenek. Mindenki máshoz ért, hozzá tudja tenni a maga gondolatait, meglátásait. Nem egy fej irányít. Mi van, ha az leesik?

Még ma is könnyen lehet megfelelő munkatársakat találni?

Nagyon nehéz jó embert találni, és sajnos azt látjuk, hogy egyre nehezebb. Aki teheti, külföldre megy. Lehet, hogy idővel visszajön, de akkor is megpróbálja kint, és jól is teszi. Nincs megfelelő motiváció, vagy nincs elég tapasztalat és sajnos a mostani fiataloknak már közel sem olyan a hozzáállása, mint a miénk volt annak idején.  Egy coach mondta nekem egyszer, hogy egészen másként kell már az Y-generációt motiválni, kezelni. Másképp kell velük kommunikálni. Ők már kevésbé tudják mi az, hogy lojalitás.

Lehet akkor ez ellen tenni valamit?

Nem lesz egyszerű. A magyar embernek semmi nem jó, ez sajnos a génjeinkben van. Ilyenkor azt szoktam mondani a nekem panaszkodóknak, hogy gondoljanak bele, hogyan élnek a világ legszegényebb országaiban. De nem is kell annyira messze menni, mert sajnos itt is vannak egyes térségekben áldatlan állapotok. Ugye, hogy szerencsések vagyunk, hogy ide születtünk?  Mindenkinek azt kellene először értékelnie, amije van. Aztán, ha azt elfogadta, akkor lehet tovább lépni, de nem szabad túl nagy igényeket támasztani, mert azt csak nagyon kevesen érik el, talán senki. Attól pedig frusztrált lesz az ember, és irigykedni kezd.

Ha most elölről kellene kezdenie, belevágna újra?

Ugyanolyan elánnal már biztosan nem. 23 évvel ezelőtt egészen másként bírtam. Ahogy telik az idő, megváltozik a fontossági sorrend is, és persze a tapasztalat is teljesen más. Nem irigylem azokat, akik most vágnak bele. Régen szerintem könnyebb volt céget építeni.

Van olyan, amikor leteszi a munkát és csak pihen?

Most már van, de nem könnyen. Persze van az a pillanat, amikor a szervezet már nem bírja és kikapcsol az agy. De szabadság esetén is el kell telnie 2-3 napnak, mire sikerül letenni a munkát.

Sokáig tanulta ezt?

Sokáig. Egyszer régen már kiszámoltam, azt hiszem olyan 7-8 évig minden hétvégén dolgoztam, hét napból hetet. Ezt már nem tenném meg, tudom, hogy kell a pihenés, a kikapcsolódás.

A szervezete nem bosszulta meg?

Fiatal voltam, a fiatalabb szervezet pedig jobban tűri a terhelést. De mondom, ma nem csinálnám, ma már tudok lassítani, megpihenni.

Hogyan kapcsolódik ki?

Nagyon szeretek utazni, ilyenkor inkább az aktív pihenést szoktuk választani. És természetesen  sportolok, ami rövid idő alatt kikapcsolja az embert.

Gondolom teljesen a cég „rabja”, jól ismeri a termékeket is? Felhasználó?

Természetesen! Persze nem a NABA körömépítő szettjére gondolok (nevet). De a bőrápolási termékeket kipróbálom és használom is. Muszáj éreznem, hogy ez a termék jó, és használ.

Szoktak szépségápolási tanácsot is kérni?

Hogyne! Sokszor előfordul. Persze volt olyan bonyolultabb kérdés, amire mondtam, hogy kozmetikus tud válaszolni, de az egyszerűbb kérdésekben szívesen segítek.


Ezt olvastad már?

FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail