Ünnepi beszélgetés a 95 éves Tárnoky Lászlóval: A régi időkről, a szakmáról, a szeretetről és a közelgő ünnepekről…

Sokan kérdezték már tőlem, vajon miért lettem fodrász? A válasz nagyon egyszerű. Apukámnak Megyeren volt étterme, akkoriban oda jártak a híres zsokék. Csodáltam őket, vittek lovagolni, mindent eltanultam tőlük, amit csak lehetett, apám elé álltam, hogy én zsoké leszek, de dolgos öregem hallani sem akart erről a léhűtő életről, így kényszerből fodrászinasnak kellett állnom - apám szerint a későbbi megélhetésemért.

Budapest szívében, a Lónyai és Erkel utca sarkán tanultam mestereimtől, Temesvári Úr üzletében ahol külön terem fogadta a hölgyeket, és külön az urakat. Elit fodrászatnak számított az üzlet, de a mesterek nem adták át az inasoknak a tudást, el kellett lesni mindent. Kedvtelenül kezdtem tanonc éveimet, de hamar rájöttem, hogy ez lesz a sorsom, az elszántság úrrá lett rajtam. Elhatároztam, hogy bármihez is kezdjek az életben, abból én leszek a legjobb. Fáradhatatlanul cselédkedtem a mesterek között, hogy elcsíphessek morzsákat a szakmából. amit nappal ellestem, éjjel lerajzoltam, ha lehetett kipróbáltam…Nagy szorgalom kellett ehhez akkoriban!

Fodrászatok a II. világháború alatt

Én a világháború alatt szerencsére kiváltságos írnok lehettem, mert fésűvel és ollóval vonultam be és az összes parancsnok feleségének hajakat kreáltam. A háború alatta az üzletek többnyire zárva tartottak, aki tehette házhoz járt hajat készíteni. A statisztika szerint kb. kétezer színész dolgozott ekkor az országban. Társadalmi megbecsültség szerint rangsorolták őket, a legnagyobb befolyással, a belvárosi társaság dívái bírtak. Ők a háború előtti, alatti és utáni években is üzletünk gyakori vendégei voltak: Honthy Hanna, Karády Katalin, Turai Ida, Fényes Kató,stb… Háború után Schubert Évi, Vass Évi, Záray Márta, Ruttkai Évi, Latinovits Zoltán (szerepei miatt volt, hogy szőkíteni kellett a haját…) ….stb… később Esztergályos Cilike, Kovács Adél …. stb A háború alatt, gyakran légó pincében berendezett „üzletsarokban” dolgoztunk, ha épp eszközeink nem volta, főztünk szappant hajmosáshoz… újságpapír csíkokra csavartuk a loknikat, és gyertyával vágtunk… volt minden..
Az ünnepek, a színpad szent volt, a nők mindig nők maradtak…

,,A világháború alatt fésűvel és ollóval vonultam be és az összes parancsnok feleségének hajakat kreáltam.”

Sok filmcsillag a háború előtti időszakból nagyon raplis volt. Kezelni kellett őket. Egy nagyon híres színésznő kiállhatatlan volt sokáig. Nevet nem említek, igaz már nincs köztünk, de mindenki menekült, ha meglátta. Egy alkalommal nem bírtam tovább az állandó „okoskodását, parancsait” munkám közben, szembe fordítottan magammal a székét, leültem elé,megfogtam két kezét, szemébe néztem és határozottan ezt mondtam: „higgye el asszonyom, vagyok olyan jó a saját szakmámban mint maga a magáéban, ezért szépen megkérem hagyjon dolgozni!” Megszelídítettem, ezek után az egyik legkedvesebb vendégemmé vált, soha nem szólt bele többé a munkámba.

VersenybenEgyébként helyzetünkkel soha nem szabadott visszaélni. Az akkori fodrászatok intim szigetekként működtek. Elkerített szeparék védték frizurakészítés közben a filmcsillagokat, csak a fodrász láthatta őket, vizes, tökéletlen frizurával. Még ha a férje jött érte, ő sem húzhatta el a függönyt. A másik lényeges dolog volt a titoktartás. Reggelenként elolvastam a napilapokat, hogy tájékozódjak, de az üzletben sokkal több információhoz jutottunk, mint szerettük volna. A vendég csak beszélt, beszélt, nekünk fodrászoknak pedig meg kellett tanulni hallgatni, csak mosolyogni volt szabad, ahogy többi idősebb fodrásztársam is vallja: „tudnék mit mesélni!”. Akkoriban egyébként a régi filmekből jól ismert divat a Marcell vízhullám, a vashullám, a berakás, és gyönyörű alkalmi kontyok voltak.

Szerencsés ember és fodrász vagyok, mert a család folytatja a szakmát. Tőlem az élet vett is el és adott is… Akikre a mai napig büszke vagyok  gyermekeim: Csicsi, a fiam (ifj. Tárnoky László), aki a korosztálya egyik legtehetségesebb versenyfodrásza volt, és 27 évesen meghalt… A versenyeken, a munkában bebizonyította, hogy méltó volt minden címre amit elért rövid kis életében… Marika, a lányom (Tárnoky Marika) mesterfodrász, gyerekkora óta szakmai bemutatókat tartott velem, majd egyéni módszereivel sok-sok városban tanított, az eltt a híre, hogy „egyszerű, de nagyszerű” A TV-ben egy éven keresztül a „Napraforgó” című műsorban változtatta át hajakat. Most, 72 évesen is naponta üzletünkben dolgozik, és iskolánknak is komoly pillére.

Unokáim: Zsolti (45) bánatomra pici korától Németországban él, nem lett fodrász. Laci (44),(Thoma László) aki szintén nem fodrász, de nagyon tehetséges ékszerész lett, gyönyörű munkáit világszerte ismerik. Maya (52), szintén tovább viszi a generációs fodrászatot, mesterfodrász lett, és tanulóink neveléséből rendesen kiveszi a részét, rendezvényeket, bemutatókat szervez, ő találta ki pl. két éve a hajfonó bajnokságot is.
Dédunokáim között is van már fodrász, Tomi (32) (PéterTamás Chipiee), aki a negyedik generáció nálunk, Szandi (21) (Péter Alexandra), aki már szintén iskolánkban oktat, Levi (14) (Péter Levente), aki még eldöntheti, most még sportol, vízilabdázik. A legkisebb Lorin 6 (Thoma Lorin) még ő is eldöntheti….
Tanítványaim: Bálintné Horváth Tünde mesterfodrász, aki hihetetlen szorgalommal és alázattal tanulta tőlem a szakmát, Ő is fodrászdinasztia sarja, vérében van… Hajas Laci mesterfodrász, aki már tanuló korában érzékelhető tehetség volt, és szinte fiamként nevelgettem, tanítgattam, a mai napig a legjobb barátságban vagyunk. Csodálatos a szakmához való alázata, ez emberekhez való viszonya. És amit tanítani kéne: az elért óriási szakmai sikerei mellet, „ember” tudott maradni!!

Kit tart példaképének?
Wellner Zoli, Bundi, Grecht, Osztrákok, régről, minden fodrászbarátom a példaképem volt, a mai napig meghajlok a tudás előtt.
Mit nevezne a ,,siker kulcsának”?

Talán minden, amiről eddig beszélgettünk, kellemes, családias környezetet, hangulatot kell teremteni, és tökéletes munkát kell adni, amilyen a fodrász, olyan lesz a vendégköre…Nagyon jó házasságban éltem a feleségemmel, Mancikával, nálunk zajlott minden családi ünnep, halála óta én megyek a gyerekekhez, unokákhoz ünnepelni. Így 95 évesen pihentető hobbym még hajból díszeket készíteni.

Sokan kérdezik a hosszú élet titkát… persze öröklött dolog is lehet, de nagyon sok mindent tehetünk mi is hozzá. Nem kell inni, dohányozni, soha ne hagyjuk el magunkat, aktív derűs életet próbáljunk kialakítani magunknak. Én például mindig imádom amit csinálok, próbálom mindenből, mindenkiből a legjobbat kihozni, magamból is, nyitott vagyok mindenre. és a legfontosabb a szeretet.. Szeretni egymást, szeretni a szakmát.

 

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?