7 make-up, amit már az ókorban is használtak

Bár sokszor hangoztatják, hogy a természetes szépségnél nincs szebb, a nők mégis már az ősidőktől kezdve használnak festékeket, amivel még vonzóbbá, csábítóbbá varázsolják külsejüket. Akkor persze még nem lehetett elugrani a sarki üzletbe és válogatni sminkeket a szivárvány minden színében. Aki arcfestéket szeretett volna, annak bizony el kellett készítenie. Ma már ez elég furcsa nem? Tehát a szépségért nem csak megszenvedni, de megdolgozni is kellett.

1 .Szemhéjpor

Hogy képzeljük el őseinket egy jó kis színes szemhéjpaletta nélkül? Furcsa, de már az ókori Egyiptomban is használtak malachitport a szemhéjakra. Egyszerűen porrá törték ezt a zöld ásványt, és összekeverték egy kis növényi olajjal, vagy állati zsiradékkal, és úgy kenték fel a szemükre. Néhány kutatás azt bizonyítja, hogy a malachit nem csak színezékként volt kiváló, hanem védte a szemet a fertőzésekkel szemben. Ezek szerint nem csak szép volt, hanem még hasznos is.

 

 

 

2. Tusvonal

A régi időkben nagyon egyszerűen csak szenet használtak szemceruza és tus helyett. Az egyiptomiak a szenet sokszor égetett mandulával helyettesítették. Bár a fő cél itt sem a szebb külső volt, a fekete festékkel védték szemüket az erős napfénytől.

 

 

 

3. Szemöldök

Emlékezzünk vissza, milyen irányzatokon ment végig a szemöldökdivat, mire eljutottunk oda, hogy ekkora jelentősége legyen a „tökéletes” szemöldöknek. A 70-es években éppen csak egy kis vékonyka csík volt a divat. Aztán a 80-as években

Madonnával divatba jött a vastagabb, sötétebb verzió. Az ókori Rómában a nők bikaszőrt használtak, hogy minél dúsabban tűnjön a szemöldökük. Sőt, nagy divat volt az összenőtt szemöldök, így akinek nem ilyen volt, legyen férfi vagy nő előszeretettel használt sötét festéket, hogy elérje a kívánt hatást. Ezzel szemben Kínában és Japánban szebbnek találták, ha teljesen leborotválták.

 

 

4. Alapozó

Az ókori görögöknél bizony nagy divat volt a világos bőrszín, ami egyértelműen a gazdagok privilégiuma volt, akik megengedhették maguknak, hogy a palotában hűsöljenek, amíg a szegények a földeken dolgoztak. Sokan megpróbáltak világosítani a bőrükön, ehhez mész származékokat használtak, amik persze mérgezőek, és inkább csak az életüket rövidítették vele. Kínában és Japánban rizsporral fehérítették az arcukat.

 

 

 

5. Pirosító

Szintén az ókori görögökhöz köthető az eperfa és a szeder bevonása a szépségiparba. A gyümölcsöt összetörték, és egy részét rúzsként használták, másik felét pedig a bemeszezett-krétázott arcukra kenték, így egyből fiatalosnak tűntek. Más bogyós gyümölcsöt is használtak, de a szeder volt a legtermészetesebb színű.

6. Rúzs

Az első rúzst vörös vasból és vörös agyagból készítették. Ez elég durva állagú volt, és a szájnak sem tett túl jót, de a kívánt célt tökéletesen elérte. Később olivaolajat és méhviaszt használtak a rúzsok előállításához.

7. Körömlakk

A kínaiak voltak az elsők, akik körömlakkot használtak. Természetesen csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. Gumiarábikumot, méhviaszt és tojásfehérjét használtak, így tudtak ragyogó színeket készíteni, mint piros, arany, vagy ezüst. Az ókori rómaiak leginkább bárányzsírt és vért használtak, hogy körmük szép és piros legyen.

Fotók: Pinterest.com

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?