Dr. Miczkyné Major Irén: Tele vagyok tudásszomjjal

A BEAUTY FORUM SZAKMAI DÍJAT DR. MICZKYNÉ MAJOR IRÉN vehette át munkája elismeréséül, a Beauty szakkiállításon. Beszélgetésünk során Ircsi néni beavatott nemcsak a múltjába és a jelenébe, hanem jövendő terveibe is…

Mit jelent számodra a Beauty Forum Szakmai díj?
A gyémánt csak a fény jelenlétében tud csillogni. Ez az életműdíj nekem a fényt jelenti. Nagyon boldoggá tett ez az elismerés. Hosszú éveken át elérhetetlen álomnak tűnt számomra az elnyerése.
A családi háttered mennyiben segítette vagy akadályozta a munkádat?
Az ideális férj egy kozmetikus számára (egykori tanárnőm, Tennesz Lászlóné megfogalmazásában): egy orvos, egy gyógyszerész, egy vegyész vagy egy villamosmérnök. Én ezt a tanácsot megfogadtam, más szóba sem jöhetett – mosolyodott el. Ennek megfelelően a férjem villamosmérnök volt (orvosbiológiai elektronikából doktorált), és ahogy a kozmetikusok nagykönyvében meg van írva, egész életében támogatott. A házasságkötésünk után a Filmgyárban helyezkedtem el (itt a történelmi korszakok jellegzetes sminkjei mellett nemcsak „műsebeket” kellett tudnom készítenem, hanem még a frizurakészítés és a bajuszok világában is el kellett boldogulnom. Sikeresen helytálltam ott is.

Kire, mire vagy a legbüszkébb?
Nagyon büszke vagyok a tanulóimra – szinte egész eddigi életemben tanítottam is – remélem, ők is büszkék mindarra, amit tőlem tanultak! Mikor még csak egy napja voltam szakmunkás, már akkor volt egy tanulóm… De a legeslegbüszkébb a férjemre vagyok, aki mindig buzdított – sosem fékezett, mindig támogatta, segítette a munkámat, hogy azt a legmagasabb szinten végezhessem. Ennek köszönhetően juthattam el többek között Londonba, Svájcba, Ausztriába továbbképzésekre, gyárlátogatásokra. Például Belgrádban 26 évesen én nyitottam meg az első kozmetikai szalont; Stuttgartban pedig a bőrgyógyász klinika nővéreit tanítottam meg epilálni. Az életem legnagyobb ajándéka, hogy ide születtem, ebbe a családba, hogy ilyen nagyszerű férjem volt, és hogy egészséges, szép gyerekeim és unokáim vannak.

BEAUTY FORUM SZAKMAI DÍJ – DÍJAZOTTAK
2003: Szabó Klára
2004: Kocsenda Miklósné
2005: Seres Júlia
2006: Polgár Andrásné
2007: Vizi Éva
és Molnár Ferencné,
Ilcsi néni
2008: Judith Muller
és Kászonyi Andrásné
2009: Dr. Horváthné
Forster Ibolya
2010: Dr. Szirmák Szilárdné
és Bodor Ferencné
2011: Martonné Lukács Ágota
2012: Szentklárai Jenőné
2013: Sipos Zita
2014: Deák-Fogarasi Éva
2015: Báthory Katalin
és Kincs Eszter
2016: Dr. Miczkyné Major Irén

Több mint 50 éve vagy a pályán, ma is aktívan dolgozol…
1960-tól szövetkezeti tagként, 1971-től gebinesként dolgoztam. Az egyik fő célom az volt, hogy a magam ura lehessek, és ne legyen főnököm. Ezt a 80-as évek végére értem el, amikor megnyitottam a saját kozmetikámat, Egerben.A családban én vagyok az egyedüli kozmetikus – a lányom e téren nem lépett a nyomdokaimba. Ma már egyedül, tanuló nélkül dolgozgatok. Ötvenegy év után, hat évvel ezelőtt hagytam fel a labortevékenységgel, azaz a kozmetikai krémfőzéssel. De nagyon nem szeretném, ha ez a tudásom kárba veszne – főként, hogy a mai kozmetikusképzés nem tartja fontosnak a laborgyakorlatot az előállítás szempontjából. Ezért azt tervezem, hogy az idén beindítom a saját készítésű krémjeim nagyüzemi gyártását Molnár Dánielné, Ilcsi néni mintájára…

Hogyan jellemeznéd önmagad?
Egész életemben azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a szakmát a lehető legjobban és legmagasabb szinten műveljem, rengeteg továbbképzésen vettem részt. Kíváncsi voltam és vagyok – telis-tele a szakma iránt érzett tudásszomjjal. 1966. december elsején mestervizsgáztam. Igyekeztem mindig a legjobbaktól tanulni, és nyomon követni a szakma fejlődését. Miközben folyamatosan tanultam, az oktatói vizsgát is letettem. Nemcsak a szalonomban voltak tanulóim, szakiskolákban is tanítottam. Az itthoni továbbképzések mellett elindultam a nagyvilágba is, ha kellett. Különösen az elektrokozmetikai gépek vonzottak. A szorosan vett szakmai tanfolyamok mellett akupunktúrát, gyógynövényismereteket és íriszdiagnosztikát is tanultam.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Olyan nekem nincs… Nagy házam van, hatalmas kerttel, télikerttel, ami állandó gondozást igényel, nem beszélve a macskáimról. Sokat olvasok, rejtvényt fejtek, és írom az életem történetét. De a 9 éves, harmadik osztályos unokám is gyakran meglátogat.

Fiatalabb korodban a sportot is megemlítetted volna az előbbi kérdésre.
A sport egész életemben közel állt hozzám. Hároméves koromban már úsztam, majd műkorcsolyáztam, teniszeztem, balettiskolába is jártam hat évet, többszörös tornászbajnok, valamint Észak-Magyarország lóugró bajnoka voltam. A sportkarrieremet egy baleset miatt sajnos abba kellett hagynom. Mára csak a reggeli torna maradt… De nem bánom, mert így az életemet a családomnak és a kozmetikának szentelhettem.
Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?
Hetvenöt éves korában az ember mit is kívánhatna? Bár rohannak az évek, a lelkem teljesen fiatal, sokszor 30 évesnek érzem magam. Sokáig szeretnék élni egészségben, szeretetben, Írországba utazni a fiamhoz, szép tájakra kirándulni, szakmai rendezvényeken részt venni, és 90 éves koromig a szakmámat magas fokon végezni…

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?