Molnár Ferenc: Válassz olyan munkát, amit szeretsz!

Az Ilcsi egy igazi családi vállalkozás, amely nem csupán a Molnár családtól ennyire közvetlen. Bár hazánk legnagyobb natúrkozmetikai termékeket gyártó üzeme, mégis minden fellengzést és pompát mellőz. Sőt, megmondom őszintén, amikor a cégvezető, Molnár Ferenchez mentem az interjúra, alig találtam meg az erdőben megbújó épületet. Aztán kiderült, hogy a gyártóüzem és a cég az egykori családi házukban lett berendezve. Így már megértettem miért olyan közvetlen és családias minden…
Figyelnek a részletekre
Figyelnek a részletekre. Még a kávéscsésze is szívet melengető

Molnár Ferenc egy picit késett a megbeszélthez képest, és nem győzött szabadkozni… Holott azt is megértettem volna, ha otthon marad. 10 éves Panka lánya ugyanis beteg lett, és november óta egyedül neveli őt is, mert felesége hosszas betegség után elhunyt.

A feleségem négy év két hónap és háromnapnyi birkózás után belefáradt a rákba. Amikor kiderült a betegség egy évet adtak neki. De a különböző alternatív módszerekkel sikerült eddig kitolni az együtt töltött időt. Ennek nagyjából a fele volt emberileg élhető, a másik fele az kegyetlen volt. Szóval most élem az özvegy emberek életét, de szerencsére sok gyerek vesz körül, sok a munkám is, így van bőven feladat. Van egy kínai bölcselet, miszerint válassz olyan munkát, amit szeretsz, így többé nem érzed úgy, hogy dolgozol. Hát én is így vagyok ezzel….nagyon szeretem csinálni. A hobbi nem jó szó erre, mert az hordoz magában némi amatőrséget, nekem pedig ez a hivatásom.

Hat gyereke van, ők viszik tovább a családi vállalkozást?

Ez biztos. A három nagyfiam itt dolgozik a cégben, az egyikük a gyártási részen van, a középső az adminisztrációban segít, a legnagyobb pedig részben az elektronikus marketingben, részben pedig az Attila úti Szépségmanufaktúrát vezeti.

Ez az első saját bemutatóterme az Ilcsinek?

Igen, egy évvel ezelőtt nyitott. Szerencsére referencia kozmetika nagyon sok van az országban, a magyarországi cégek között nekünk van a legtöbb, és erre nagyon büszkék vagyunk.

És itt a székhely, amely kívülről leginkább egy családi háznak néz ki. Csupán egy diszkrét Ilcsi felirat a csengő mellett jelzi, hogy itt vannak…

Igen, mert ez egy családi ház, mi itt éltünk, édesanyám pedig a szomszédban. Ő 2013. január 9-én hunyt el, azóta abban az épületben is raktár van az alagsorban, az emeleten pedig az oktató stúdiónk egy előadóteremmel és egy nyolc ágyas gyakorlati helyiséggel. Régebben csak itt, az alagsorban volt az üzem, de amikor az első feleségemmel elváltunk, abban maradtunk, hogy mindketten elköltözünk innen, akkor „kebelezte be” a cég a házat. Így a régi hálószobánkban van az analitikai laboratórium, az egyik volt gyerekszobában a főkönyvelő ül, a másikban az ügyvezető igazgató, a harmadikban a marketinges csapat, a lenti gyerekszobában a vegyészmérnök. A tárgyaló pedig a nagyszüleim szobája volt, valamikor teljesen külön bejárattal. Ne ijedjen meg, de a nagymamám ott, abban a sarokban hunyt el (mutatott a szoba egyik sarkára Ferenc – a szerk).

Milyen érzés így visszajárni ide?

Sokszor eszembe jut. Van úgy, hogy bent ülünk, tárgyalunk és megjelenik a szemeim előtt az ágy, és hogy ő benne fekszik. Szerencsére szinte soha nem volt beteg, 94 éves korában, gyakorlatilag a halála előtt egy hónappal esett ágynak. De akkor sem volt szerencsére különösebb baja, elfáradt és végül elaludt.

De édesanyám is itthon halt meg, a másik házban. Ő a halála előtt öt évvel belefáradt a munkába, ami nem csoda, hiszen akkor már 82 éves volt. Onnantól kezdve már csak a családnak élt.

Akkor az Ön nyakába szakadt minden?

Nem egészen, hiszen ’84 óta csinálom édesanyámmal a céget, de már előtte is belefolytam a munkába. Segédmunkástól az igazgatóig minden voltam, végigjártam a ranglétrát. Amikor a ’70-es években elkezdtem neki segíteni, még fotósként dolgoztam. Ő nem tudott vezetni, pontosabban jogosítványa volt, de megváltás volt az emberiség számára, hogy nem ült volán mögé.  Én fuvaroztam őt, és amikor kimentünk a természetbe, együtt gyűjtöttük a növényeket, mindig mondta, hogy melyik virágnak melyik részét kell összeszedni. Akkoriban a kolléganők már nyaggatták őt, hogy keverjen többet a krémekből, mert nem találnak normális kozmetikumot, az övét pedig nagyon szerették. Így kezdődött ez az egész. Kisiparosként otthon, a konyhában keverte ki a krémeket, és mindent magán próbált ki. És ez most is így van. Szoktam mondani, hogy mi állatkísérleteket nem végzünk, de emberkísérletet annál többet. A család és a munkatársak teszteljük a termékeket. Úgyhogy van olyan, amikor itt ülnek a kollégák maszkban, de dolgozni attól még tudnak (nevet).

Ez nem veszélyes?

Mire oda kerül, hogy az ember kipróbálja, olyan 90-92 százalékos állapotban van a termék, apróbb finomításokat végzünk csak a végén rajta. Ezután adjuk az oktató kozmetikusainknak, ekkora már 99 -100 százalékosak a krémek. Ha az ember ismeri a gyógynövényeket, olyan nagyon luftot, de még kapufát sem tud rúgni. Tudjuk, hogy mi mire való, milyen a hatásfoka.

Van egy olyan füzet, amit Ilcsi néni írt és öröklődik? Vagy az Ön fejében van, és majd tovább adja Ön is a fiának?

Már tovább is adtam. A legkisebbik a legfogékonyabb rá, azért is dolgozik a gyártásban. A fejlesztést  még tanulja, de az is alakul. Én is úgy vagyok vele, ahogy az édesanyám, amikor mentorált engem. 15 évig meg sem szólalhattam, az egyetlen szó, amit munka közben mondhattam, az az „Igen” volt. Figyelni, koncentrálni, tanulni és dolgozni kellett.

A tárgyalóban a falon sorakoznak az elismerések
A tárgyalóban a falon sorakoznak az elismerések

Hallottam, hogy nagyon határozott, temperamentumos nő volt…

Igen, és hihetetlenül nagy szíve volt. Nem lehetet tőle olyat kérni, hogy ne segített volna. De nagyon kemény volt mellette. Ha a szakmáról vagy a családról volt szó, akkor isten irgalmazott annak, aki az útjában állt. Egy igazi anyatigris volt, persze a tisztesség határát soha nem lépte át. Pedig aztán ingerelték őt rendesen, és éppen a szakma. A kezdetekkor, a ’60-as évek elején mondtak róla kígyót-békát. Anno készítettek egy interjút Judith Müllerrel, akitől valamiért megkérdezték, hogy mi a véleménye Ilcsi néniről, ő pedig ezt felelte: „Egyetlen gond van vele. Az, hogy vagy 20 évvel megelőzte a korát”. De végül minden, amire ő felhívta a figyelmet, szépen lassan kezdett beigazolódni.

De miért bántották?

Sajnos ez a magyar mentalitás. Képtelenek a Magyarországon lévő márkák egymás mellett megélni. Leben und leben lassen – élni, és élni hagyni. Ez az, ami itthon nem működik. Pedig, ha azt az energiát, amit a másik ócsárolásába, termékek lopásába és kopírozásába fektetnek, a saját fejlesztéseikre fordítanák, mindenki sokkal eredményesebb lenne.

Mi az, ami az Ilcsi titka? Hiszen abban az időben, amikor az édesanyja elkezdte gyártani a krémeket nem nagyon volt más, minőségi opció a hazai piacon. Azóta viszont annyira telített, hogy nagyon nehéz talpon maradni.

Ne vegye nagyképűségnek, de értünk hozzá. Ennyi. A világban meg tudom számolni azokat a márkákat, amelyek mögött tudós, vagy hozzáértő ember áll. 32 iskolával van együttműködési megállapodásunk és ezt minden oktatáson elmondom: nekem egy vegyész ne mondja meg, hogy mi a jó a bőrnek, hiszen fogalma sincs róla, mert nem tanulta. Lehet, hogy ő az egyetemen nagyon megtanulta a kémiát, biológiát, de ettől még nem ismeri a közvetlen hatását, nem ismeri a bőrt. A mi családunk csaknem 60 éve a saját bőrén tapasztalja a hatását.

Mi az, amit tanácsolna a végfelhasználónak, hogy a sok csodaösszetevő közül mit válasszon? Hogyan igazodjon el?  

Eleve olyan márkát keresnék, amely natúr vagy biokategóriás. És megkérdezném a kozmetikust, hogy a bőrömnek melyik a legmegfelelőbb. A reklámokban bemutatott illatosított emulgált vizet eladni horror összegekért, felháborító. Áprilisban lesz a kongresszusunk, ott egy nagyon komoly bejelentésre készülök, mert nem vagyok hajlandó hagyni, hogy mérgezzék az embereket, és a természetet.

Korábban is volt bio minősítés?

Nagyon régen nem. A kezdetek kezdetén, amikor a kertünkből, vagy a vadon termő növényekből szedtük az alapanyagokat és a piacon vásároltuk a zöldséget, gyümölcsöt a saját belátásunk szerint használtuk fel a növényeket. De jó ideje létezik ez a minősítés, amit nagyon fontosnak tartok. Ma már 20 hektáros bioültetvényünk van és az Öko Garancia felügyeli a munkánkat. Nemrég kaptunk egy nyilatkozatot, hogy az itteni szabályok maximálisan megfelelnek pl. az amerikai FDA öko-minősítésnek is, ami azért lényeges, mert az amerikai piacon is jelen vagyunk.

Mennyire szól még bele a cég életébe?

Maximálisan. Persze bizonyos dolgokba – mint például a krémkeverés, vagy töltés – már nem folyok bele. Az elmúlt három hónapban kicsit nehezebb volt összeegyeztetni a munkát a magánélettel, hiszen ahogy már említettem egyedül nevelem a kislányomat és a 15,5 éves nevelt fiamat, de azért napi szinten bejárok én is dolgozni.

Ezt olvastad már?

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterLinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?