Klinkó Ildikó, a Ceglédi SZC Bem József Műszaki Technikum és Szakképző Iskola oktatója, rendszeres szerzőnk, aki mellette kozmetikus, fodrász, családanya, és aki szerint csak kevés mai fiatalban van meg az a fajta ambíció, amely szükség a szakma megfelelő elsajátításához. És azt is elárulta, miért.
Szerző: BF
Mióta dolgozol kozmetikusként?
Klinkó Ildikó: 2001 óta. Én alapvetően fodrászként kezdtem a pályát, a szakmunkásképzőt ’96-99-ig végeztem, utána érettségiztem, 2005-ben pedig elkezdtem a szakoktatói iskolát a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Jelenleg Ceglédi SZC Bem József Műszaki Technikum és Szakképző Iskola oktatója vagyok.
Akkor te fodrászként és kozmetikusként is dolgozol, vagy az csak egy végzettséged, de inkább a kozmetika felé fordultál?
K. I.: Azt gondolom, hogy a fodrász szakma egy nagyon szép szakma és kezdetben elegendő is volt, de aztán jött az igény, hogy bővítsem a tudásom, ezáltal a szolgáltatásaim körét is. Ráadásul a szüleim, illetve a nővérem – aki nagyon „tanulós” – (nevet a szerk.), ő biológia tanár – mondták, hogy tanuljak tovább, merthogy szép dolog a szakmákban dolgozni, de azért a nyugdíjas években kényelmesebb lenne, ha mondjuk oktató is lennék, nem beszélve arról, hogy ha több lábon állnék, mégiscsak jobban boldogulnék. Kérdésedre válaszolva, az oktatás mellett mindkettővel foglalkozom, mert megtaláltam azokat a közös pontokat, amivel ezt nagyon szépen lehet kamatoztatni.
Mármint mire gondolsz?
K. I.: Például egy menyasszonynak nem kell több helyre mennie, hiszen én kisminkelem, és a frizuráját is meg tudom csinálni. Ezt egyébként a vendégek is nagyon szeretik. Régebben, amikor még széket béreltem, bejöttek a szalonba, megcsináltatták a pedikűrt, manikűrt, aztán jöttek hozzám, elkészítettem a frizurát majd a sminket is. Eltöltöttek fél napot nálam, nálunk és nagyon élvezték, hogy nem kellett száz felé szaladniuk. Persze van, aki csak egy dologért jön hozzám, ez változó.
Oktatóként hogy látod, mennyire van meg a mai fiatalokban az az ambíció, ami benned mondjuk megvolt, hogy több szakmát is megtanulj?
K. I.: Én azt gondolom, hogy egy-egy részletet emelnek ki, ami nekik nagyon tetszik, vagy reklámok alapján döntenek, mert az fogja meg őket. Azt látom, hogy sajnos nagyon kevesekben van már meg ez az ambíció. Persze, lehet találni ilyen diákot, de alapvetően a mielőbbi pénzszerzés motiválja őket, és inkább egy-egy éppen felkapott foglalkozásba, szakterületbe szeretnének gyorsan beletanulni és abban mielőbb dolgozni.
Mondjuk a pillázásra vagy a PMU-ra gondolsz?
K. I.: Igen, ezekre, vagy például azokra az eljárásokra, amiket ők is igényelnek. Gondolok itt egy olyan szájfeltöltésre, ami egyébként nem is megengedett szakmailag, mert orvosi kompetenciához kötött. De sajnos vannak olyan beállítottságúak, aki azt mondják, hogy „ó, hát én megcsináltattam, én is szeretném ezt csinálni, mert ez annyira jó”. De a háttérinformációkat kicsit elodázzák.
Szóval nagyon kevés az a diák, aki azt mondja, hogy nekem nagyon-nagyon tetszik mind a két szakma. Most például van két lány, tizedikesek, nagyon aranyosak, még az ágazati vizsgájuk meg sincsen, de sokat tanulnak és látszik rajtuk, hogy valóban fontos számukra a tudás. Tetszik nekik a sminkelés vagy a fodrászatban a hajvágás, de a testfestés is. Ilyenkor le szoktunk velük ülni beszélgetni, és szembesítjük őket azzal, hogy ez azért sokkal összetettebb dolog. Hiszen ahhoz, hogy sminkeljen, a bőrről is tanulnia kell, ismernie kell a hormonrendszert és egy csomó mindent, amiből összeáll az egész. Akkor azt mondják, hogy jól van, de ha dolgozom, én úgysem fogok arcot kezelni, nyomkodni, mert azt nem szeretem, viszont becsülettel megcsinálják az iskolát hozzá, mert tudják, hogy annak ez az ára.
Szerinted lehetne min változtatni az oktatásban, ami mondjuk egy picikét ambiciózusabbá teszi őket, vagy ez egy generációs probléma?
K. I.: Mind a kettő. Generációs probléma is, illetve lehetne változtatni is dolgokon. Véleményem szerint a régi rendszerben is voltak nagyon jó dolgok. Nekem nagyon tetszett az az oktatási rendszer, amikor egy hét gyakorlat és egy hét elmélet állt a tanuló rendelkezésére a tanulmányai megszerzéséhez. Sokat jelent az is, ha egy gyakorlatot egy vagy több oktató tanít egyszerre. Ha már két tanár tartja, akkor jön a magyarázkodás, hogy az egyik így tanította, a másik úgy tanította, és máris megvan egy lógási indok vagy a hála a szélesebb látókörért. Jelenleg van olyan kozmetikus osztályunk, ahol pár tanuló duális képzésben részesül, illetve páran az iskola belső tanműhelyben töltik a gyakorlatukat.
És itt ez már a változás, módosítás igényeit meg is mutatja személyenként. Mindenkinek nem jó ugyan az, viszont a képzési és kimeneti követelmény egységes, így létrejön egy közös kompromisszum lehetősége.
Dolgozol, tanítasz is, a magánéletre hogy marad időd?
K. I.: Kevés időm marad, főleg úgy, hogy a férjem is oktató. A páromnak van két nagyobb lánya. Mindketten gimnáziumba járnak. A közös gyermekünk pedig 4 éves, óvodás. Kicsit nehézkes mindent összehangolni, rengeteg türelem, kitartás, előrelátás és logisztika szükséges.
Mi az, ami tényleg igazán kikapcsol?
K. I.: A kertészkedés és a családi kirándulások. A kert nem csak azért, mert most jön a nyári időszak, oda bármikor nagyon szívesen kimegyek, mert feltölt, mint a családommal eltöltött idő.
Neked melyik a kedvenc kezelésed, mint kozmetikus?
K. I.: Az arckezelések. Szeretem, mert látványos eredményeket lehet hosszú távon elérni vele. Olyan jó látni, amikor eljön hozzám egy aknés, zsíros bőrű vendég, akinek a problémás bőrét nagyon szép eredménnyel szinten tudjuk tartani.
Te mennyire hiszel a masszázs és az érintés erejében?
K. I.: A természetes dolgokban, az érintés erejében hiszek, így a masszázsban is. Vallom, hogy azt kell szinten tartani, amink van. A gépekben akkor hiszek, hogyha a vendég is hisz bennük. De ha lehet, inkább a természetes módszereket javaslom, mert azt gondolom, hogy némelyik gép olyan rétegekbe nyúl bele, vagy olyan változtatást végez a bőrben, amit a bőr kihasznál, és onnantól kezdve a szervezet nem dolgozik, ellustul és inkább a gépre hagyatkozik. Ez pedig szerintem visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat be.
Természetes folyamat, hogy megöregszünk és sokszor szebb is, mintha gépi kezelések által történne mindez, mert nem biztos, hogy a vendég mindig el tud jönni a kezelésre, így nem biztos, hogy fenn tudjuk tartani azt az állapotot. Persze, ha valaki 50 éves korától 90 éves koráig rendszeresen jár, és egy orvossal karöltve kezeljük, akkor nagyon szép eredményeket lehet elérni. De ha hiba csúszik a gépezetbe, és nem mindig végezzük el a kezelést időben, az sajnos meglátszódik a bőrön. És akkor viszont szebb a természetes öregedés. Sokan vannak, akiknek nagyon jó a genetikája és nagyon szépen tud megöregedni.