Fotó: Pixabay.com

A tanulófogadás nehézségei

Hogyan vegyek fel tanulót? Mire figyeljünk gyakorlati oktatóként? Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk? Mit tehetünk? Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

A kozmetikus szakképesítés tanulótartásra vonatkozó előírásai szerint két módon tudunk tanulót foglalkoztatni az üzletünkben.

  • Az egyik mód az iskolarendszerű képzési forma, melyet jellemzően inkább fiatalok, huszonévesek vesznek igénybe és a foglalkoztatás tanulószerződéssel történik. Előnye, hogy kétéves képzés, tehát hosszabb ideig tanulják a szakmát, több benne a gyakorlat. Hátránya, hogy kötött, merev rendszerű, az iskola sok mindent meghatároz, sok külön elfoglaltságot ad, ami miatt a tanulók rengeteget hiányoznak a gyakorlati óráról.
  • A másik mód az iskolarendszeren kívüli, együttműködési megállapodással. Ennek előnye, hogy olyanok jelentkeznek, akik célirányosan választják ezt a szakmát, viszont még munkaviszony mellett tanulnak, tehát csak az esti órákban tudnak gyakorlatra menni.

A gyakorlati oktató szemszögéből nézve

Én nem ezt az oldalát szeretném részletezni, hiszen erről hivatalos helyeken felvilágosítást, segítséget tudnak nekünk adni, én a másik oldalról, a gyakorlati oktató oldaláról szeretném mindezt megközelíteni.

Régi motoros vagyok, gyakorlatilag 45 éve vannak tanulóim, így nagyon sok összehasonlítási alapom van a pár tíz évvel ezelőtti kozmetikus tanulókról, illetve a most jelentkezőkről.

■ Régen jobban utánanéztek a leendő tanulók, hogy milyen lehetőségek vannak, mivel foglalkozik egy kozmetikus, milyen tantárgyak vannak az iskolában.  Elgondolkoztak azon, hogy vajon alkalmas vagyok-e erre a szakmára?

■ Ma pedig a tapasztalataim alapján a fő szempont, hogy „valamit tanulnom kell a gimnáziumi érettségi után … elmegyek kozmetikusnak”!

Mai tanulók
Ha megkérdezzük, miért választotta ezt a szakmát, csoportosítva kétféle választ kapunk:

  1. „Anyukámat mindig elkísértem a kozmetikushoz, nagyon tetszett az, amit csinált, és már akkor elhatároztam, hogy kozmetikus leszek”,
  2. „Nagyon szeretek sminkelni, a barátnőimet is én szoktam kifesteni és a szemöldöküket kiszedni” – de az, hogy mi történik egy kozmetikában, azt már el sem tudja képzelni.

Emiatt akkor szembesül az egésszel, amikor átlépi a gyakorló hely küszöbét, illetve az elméleti órán eszmél fel, hogy ő sem a kémiát, sem a biológiát nem szereti.

Na, ezekből a tanulókból kell a gyakorlati oktatónak választani, de hogyan? Nehezen!

A legnagyobb probléma, hogy nemcsak a szakmára kell a tanulót megtanítani, hanem az élet egyszerű dolgaira is, például, hogy hogyan söpörjük, illetve mossuk fel a munkahelyünket, hogyan kell megtisztítani a tükröt, hogyan tartsuk rendben a munkaterületünket. Emellett meg kell tanítani, hogyan kell felvenni a telefont, miért kell az öltözőben hagyni a mobilunkat, hogyan kell fogadni a vendéget, miért nem szabad egyedül hagyni a vendéget, és még sorolhatnám….

Az sem biztos, hogy emberileg alkalmas erre a szakmára. Emberi kapcsolatokat kialakítani nem egyszerű, erre egy bizonyos készséggel kell rendelkezni, illetve ráérezni arra, hogyan lehet ezt kialakítani.

Vágyálom
A legjobb az lenne, ha iskolakezdés előtt legalább két hétre együtt lenne az oktató a leendő tanulóval.
Ennek azért lenne sok értelme, mert abban a két hétben már kiderülne, hogy mennyire tudnak összhangban lenni egymással, illetve a tanuló még időben felismerheti, hogy ő nem is erre és nem is így képzelte ezt a szakmát.

Ebben az esetben az oktató is figyelmeztethetné a leendő tanulót, hogy nem biztos, hogy ez az ő szakmája.
Szerintem, nem lenne ennyi pályaelhagyó, illetve nem lenne ennyi „elkeseredett” gyakorlati oktató – de ez csak egy fikció, mivel sajnos komoly jogi akadályai vannak az általam javasoltaknak.

A gyakorlati oktatónak is el kell gondolkodni azon, hogy

■ kit enged be az üzletében, mennyire elfogadóak vele szemben a vendégei, hiszen a kozmetika az szalon, és nem tanműhely.
■ Át szeretné-e adni a szakma titkait,
■ tud-e önzetlen lenni,
■ alkalmas-e arra, hogy a vendégek mellett időt szakítson a tanuló oktatására.
■ Végül, de nem utolsó sorban, hogy tud kijönni és alkalmazkodni a társaival?

Természetesen még sokféle gondolatot lehetne felvázolni, de ha átgondolom a sok-sok évet, amióta tanulókat vezetek be a szakmába, pozitívan áll a mérleg nyelve. Az ember hajlamos a rosszat elfelejteni, mert a jóból mindig lehet táplálkozni. A döntés a mi kezünkben van.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?