A vendégeim visszaigazolása okoz nekem örömet – mondja Ébnerné Bakos Anikó kozmetikus mester, bőresztéta, skin coach, akivel a felújított szalonja avatóján találkoztam Mohácson, mely szalon letisztult, elegáns és finom. Olyan „Anikós”.
Mióta vagy, és miért lettél kozmetikus?
Nyomban az érettségi után erre a szakmára jelentkeztem. Bevallom, nem megfontolt döntés volt, s nem előre megtervezett. A szüleim éppen válófélben voltak, és nekem a legkisebb gondom is nagyobb volt a pályaválasztásnál. Hallgattam a megérzésemre, a belső hangomra, és erre a szakmára jelentkeztem. Ráadásul úgy, hogy egészen addig nem voltam kozmetikusnál. A sors irányított erre a választásra.
Ha újra kezdhetnéd, megint ezt a szakmát választanád?
Sosem gondolkodtam másban, mert megtaláltam magam ebben a szakmában. Az idő elteltével ráéreztem mi az, amit szívesen csinálok, és mi az, amit nem – ez utóbbiakat elengedtem. Nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam, mert teljes mértékben ki tudok teljesedni benne.
Mi volt eddig a legnehezebb ebben a szakmában? A gyermekvállalás? A folyamatos továbbképzések?
Nehézségnek a kezdeti években sosem éltem meg semmit. Tudtam a célokhoz csak úgy vezet út, ha azt én taposom ki. És ha ezt könnyen adják, az már lehet nem az én utam. Ezzel a mai napi így vagyok.
Azt gondolom, a csendes tengerek nem nevelnek ügyes tengerészeket.
A gyermekvállalás a mi szakmánkban nem egyszerű. Hiszen kissé szét kell szakadnunk, és a vendégkör kárát szenvedi még akkor is, ha gyorsan visszatérsz a munkába. Nekem szerencsém volt, és hálás is vagyok az édesanyámnak, mert nagyon sokat segített ebben az időszakban. A tanfolyamokon nyugodtan részt vehettem, neki köszönhetően, mert tudtam, a fiam jó kezekben van.
És mi az, ami a legtöbbet adta?
Mindig vágytam a sikerre, képzésről képzésre jártam, megmérettettem a tudásomat, versenyeztem. Mert boldoggá tett. Kisvárosi kozmetikusként számomra egy országos versenyt megnyerni sokat jelentett. Jó pár éve vettem észre magamon, hogy ez már nem elégít ki, hogy számomra az igazi öröm az, ha tudok segíteni, ha tudok adni. Ma már a vendégeim visszaigazolása okoz nekem örömet. Maga a tény, hogy birtokomban van a segíteni tudás.
De, hogy eddig eljussak, kellett a sok tanfolyam. Kellett, hogy kergessem a sikert azért, hogy észre tudjam venni a hálát.
Mit üzensz a fiataloknak? Miért válasszák ezt a szakmát?
Egyszerű: mert szép. Minden árnyoldala ellenére is szép. Amikor egy kozmetikus meg tudja mutatni egy nőnek a saját szépségét, amikor önbizalmat tud nyújtani, az gyönyörű.
És mi az, amit feltétlenül a figyelmükbe ajánlanál?
Elsősorban magukba fektessenek be. Ne gépbe, ne krémbe. Önmagukba. Látom, sokan elkövetik azt a hibát, hogy azonnal drága gépeket vesznek, és olyan speciális kezeléseket akarnak nyújtani, mint a menő szalonok. Ez nagy hiba, mert hiába veszek pl. én egy pont olyan fakanalat, mint ami egy 5 csillagos séf kezében van, és hiába követem a receptjét. Biztos nem lesz ugyanaz a végeredmény.
Miért lettél bőresztéta, ez mennyire változtatta meg a munkádat?
Tetszett a titulus. Tudni akartam, vajon mit rejt ez a fogalom? Miben adhat még többet? Hihetetlen tudásvágyam van, mindent szeretnék érteni a szakmámban. Olyan bőrelváltozásokat, ok, okozati tényezőket ismerhettem meg e továbbképzésnek köszönhetően, ami számomra új volt.
Mit jelent számodra a hivatásod?
Segíteni a nőknek megtalálni azt a tükörképet, amin keresztül látni fogja, milyen gyönyörű teremtés. Mert hiszem, minden nő gyönyörű, csupán az élethelyzete vagy a neveltetése miatt ő ezt nem látja. Én is jártam ebben a cipőben. Tudom, mikor kell egy jó szó, egy-egy érintés vagy egy jó smink. A bőrápoláson és a ránckezelésen át a női lélek ápolása számomra a legszebb.
A megérzésem vezetett a kozmetikus pályára. A sors irányított erre a választásra.
A most fantasztikus kinézetű szalonodat milyen céllal újítottad fel?
Már 12 éve itt dolgozom, kisebb felújítások mindig is voltak. A mostani felújítást már 2 éve fontolgattam, és minden egyes szögét én szerettem volna megtervezni, belakni.
Látványtervet sem kértem, mert itt volt minden a fejemben. Egy olyan belsőt akartam teremteni, amiben a fények, a hangulat mind azt sugallja, itt jó lenni. A vendégeim imádják, szerintük „Anikós” lett az összkép. Letisztult, elegáns és finom.
Hogy látod a vidéki kozmetikusok helyzetét, lehetőségeit?
Nekünk egy kicsit mindig nehezebb. Kevesebb az ember, és kevesebb a munkalehetősége az itt élőknek, ezáltal kevesebb a fizetőképes vendég. De azt gondolom, van ereje és gyümölcse a kitartásnak, a szorgalomnak, az alázatnak. Bár nehezebb az út, de ahogy mondtam, a csendes tengerek nem nevelnek ügyes tengerészeket.
Hogyan tudod tartani a kapcsolatot a kolléganőkkel? Hiszen a szalonavatód meghívottai, a szakmai baráti köröd nem korlátozódik Mohácsra.
Ha lehetne egy kívánságom, az az lenne, hogy ne legyen széthúzás, irigység. Hogy tartson össze a szakma. Hogy ne konkurenciát lássunk a másikban, hogy ne irigyeljük a más sikerét, hogy tartsuk be az íratlan üzleti szabályokat. A meghívott kollégák értik, miről beszélek. A sok-sok év tapasztalat, tudás meghozza a kellő hozzáállást. Mi örülünk egymás sikerének, és nem félünk kérdezni, ha bizonytalanok vagyunk egy-egy téma felől. Ebben az országban nincs távolság, ha hasonló gondolkodású hölgyek találkozni akarnak. A képzések, a bemutatók és egy-egy szalonavató nekünk mindig kapóra jön.