Bodor Ferencné, Kati néni tankönyvein, szakkönyvein kozmetikusok nemzedékei sajátították el a szakmát.
Szerző: BF
Biológia-kémia szakos középiskolai tanárként a 12-es számú Ipari Szakmunkásképző Iskolában (a BKSzC Erzsébet Királyné Szépészeti Technikum elődje) vált a szakma szerelmesévé, melynek köszönhetően néhány éven belül kozmetikus mester is lett. Évtizedes tanítás (1968-1983) után 20 évig, a nyugdíjba vonulásáig vezette az iskolát. Ezután az Ipartestületi Szakközépiskolában tanított, majd igazgatta az intézményt. Szinte az utolsó percig dolgozott a szakmáért.
20 tankönyv, és szakmai tantervek fűződnek a nevéhez
Munkásságát több rangos, szakmai díjjal jutalmazták, köztük 2010-ben a Beauty Forum szakkiállításon vehette át a Beauty Forum Szakmai Díjat – a díj kapcsán készült interjúnkat alább olvashatjátok Kati nénivel, akinek hitvallása meghatározta egész életét: Szolgálni, tanítani és tanulni embertársaim javára, a jövőnkért és a boldogulásunkért.
Beauty Forum: Hogyan és mikor került a szépségszakma berkeibe?
Bodor Ferencné: 1968-ban a Krisztina körúti, 12-es számú Ipari Szakmunkásképzô Iskolába mentem tanítani, s emiatt egész nyáron a kozmetikai technológiával és magával a kozmetikával ismerkedtem, hogy tisztában legyek mindennel, ami a szakmával kapcsolatos. Olyannyira
megkedveltem, hogy 1975-ben kozmetikus mester lettem. Nagyon hamar megkaptam az elsô megbízásokat, kozmetikus oktatási dokumentációk, tankönyvek – utóbbiból húszat írtam – elkészítésére. Dr. Szirmák Szilárdnéval együtt írtuk 1969-ben, az akkor megújuló kozmetikus képzés tantervét.
Akkoriban még szakemberképzés volt, a szó szoros értelmében…
Így van. Nem pedig a piac diktálta képzés, mint most. Ami nagy baj, mert a kozmetikusok a kiváló képzési rendszernek köszönhették világviszonylatban való elismerésüket. Ma papírt adnak, és nem végzettséget.
Hogyan és mivel lehetne ezen változtatni?
A társadalmat újból rá kellene szoktatni arra, hogy a szakképzettség rang. Régen a mesterekre, szakikra felnéztek. Arról nem is beszélve, hogy ôk biztonságosan megéltek. Manapság kevesebben, s fôleg a rosszabb tanulók választják a szakképzést. Pejoratívvá vált a középfokú szakképzettség.
Ön szerint így mi lesz a szakmából? Merre tart?
A létfenntartásért küzd. Nézzünk csak meg egy családot, milyen szolgáltatásokat vesz igénybe: hajat vágatni kell, idôsebb korban szükség van pedikûrösre. A krémeket meg tudják venni drogériákban is, ezért elôször a kozmetikusról mondanak le, ha spórolni kell. Emellett az sem tetszik, hogy romlik a viszony a kozmetikusok és a bôrgyógyászok között. Manapság a kozmetikusokat azért keresik meg a bôrgyógyászok, hogy azok pacientúrát küldjenek nekik. Ezzel nincs semmi gond, de ez visszafelé sajnos nem mûködik.
Nincs valami recept,amivel meg lehetne tartani a vendégeket?
Véleményem szerint sok-sok akcióval meg lehet ôket tartani. Emellett minden kozmetikába kellene egy alacsony, egy közepes és egy minden igényt kielégítô árkategóriájú termékcsalád, hogy a vendég pénztárcájához igazodni lehessen.
Mit tegyen az a kozmetikus, aki most szeretne kozmetikát nyitni? Egyáltalán merjen-e?
Ha valaki most szeretne kozmetikát nyitni, az ne felejtse el megnézni, a környéken hány évesek laknak, milyen anyagi kondíciókkal bírnak, van-e más kozmetika is rajta kívül. Ha igen, akkor ott bizony hosszútávon csak egy fog életben maradni. Azt ugyanis sokan elfelejtik, hogy egy állandó vendégkör kialakulása legalább két-három év. Ha egy vendég nem tér vissza, az tulajdonképpen nem is volt. Aki visszajön, azt pedig mindenféle kedvezménnyel meg kell tartani.
Mit tanácsol a kozmetikus tanulóknak?
Hogy nagyon sokat tanuljanak. Ugyanis aki sokat tud, annak nagyobb az esélye a megmaradásra. Mindenkit sarkallok arra, hogy a rokon szakmákat is elsajátítsa. Szerezzék meg a kéz- és lábápolói képesítést, tanulják meg a permanent make-upot, a testkezeléseket, egyszóval mindent, ami a szakmájukkal kapcsolatos. S természetesen vegyenek részt továbbképzéseken. Ezek elengedhetetlenek, ha szakmájuk legjobbjai szeretnének lenni.
Kanyarodjunk kicsit vissza az Ön életútjához.Mely szakmai eredményére a legbüszkébb?
Egyrészt nagyon büszke vagyok arra, hogy immáron negyvenkét éve dolgozom a kozmetikus iparban. Másrészt arra, hogy 2002-ig az általam írt oktatási dokumentumokból oktattak az egész országban. S örülök, hogy a tanítványaim egytôl, egyig vezetô kozmetikusok.
Van példaképe?
Három is. Az egyik az a kozmetikus nô, aki engem a szakma alapjaira megtanított. A másik egy volt gimnáziumi tanárom, aki miatt én magam is tanár lettem. A harmadik pedig küzdelemre tanított. Arra, hogy soha ne adjam fel. Ô nem más, mint Beethoven. Nem hallhatta mit csinál, de ezzel együtt kitartott, küzdött és megajándékozta az emberiséget azzal, amit az életmûvének mondhatunk.
Mit jelent Önnek a Szakmai Díj?
Nagyon is sokat. Hiszen én 2002-ben visszavonultam a nagyközönségtôl, ennek ellenére azonban még mindig elismernek. Pedig csak itt, ebben az iskolában (MOSZI – a szerk.) dolgozom. Ez számomra hatalmas erkölcsi elismerés.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Amíg az egészségem engedi, nagyon szeretnék tanítani és olyan módszertani könyveket írni, amelyekkel segíthetem az utánam jövôket abban, hogy sikeres tanárok legyenek