Egy kozmetika rendezvényre utaztunk együtt Morvai Andreával, s a beszélgetésünkből kiderült, hogy Andi nagymamája és nagypapája is a szépségipart választotta hivatásául, ha nem is a kozmetikát, hanem a fodrászatot. Ma pedig a lánya is követi őt ebben a szakmában, amiről Andi röviden azt mondta, hogy ez az, amit minden nap szeretek és akarok csinálni.
Szerző: MG
A nagyszüleid hivatása befolyásolhatta a pályaválasztásodat?
Nagymamám fodrász volt, de amikor férjhez ment, a család lett a hivatása. Nagyon fiatalon lett nagycsaládos édesanya. Négy gyermeke született, három lány és egy fiú. Más idők voltak azok. A háború utáni szegénység és a négy gyerek folyamatos, de más irányú munkát adott neki. Feleség volt, édesanya, a család összetartója. Sokáig nem dolgozott a szakmában. Majd, amikor már mindenki a saját lábára állt, és kicsit könnyebb lett az élet, újra munkába állt. A nyugdíj előtti években a Fő utcában dolgozott, későbbi mesteremmel, Csányi Zsuzsival, aki kozmetikus volt. Sokat jártam be abba az üzletbe kislányként. Lehet, hogy az első „kozmetikus-magocskák” itt lettek elültetve (mosolyog – a szerk.)
Nagypapám egy fodrász szövetkezet elnöke volt abban az időben. Emlékszem, milyen sokszor vittek el egy új üzlet megnyitójára, egy-egy fodrász- és sminkversenyre. Csillogó ruhák, csodaszép szállodák, színek, illatok, gyönyörű nők, egy varázslatos, zsibongó csodavilág. Kislányként ez nagyon izgalmas dolog volt számomra. Ez is lehetett egy másik „magocska”, ami később szökkent szárba.
A hetvenes évek végén egyre nagyobb igény volt már más típusú szolgáltatásokra, így 1980-ban megnyílt Budán az első testkozmetika szalonok egyike, a Bem József utcában. Glória arc-és testkozmetika, ez volt a neve. Akkor voltam nyolcadikos. Korábban ez volt a szövetkezet központi irodája, ahol a nagypapám dolgozott. Mamikám itt – ma úgy mondanánk – recepciós lett. Fogadta a vendégeket, a kozmetikusok keze alá dolgozott, szűrte a gyantát, kávét főzött, kezelte a bejelentkezéseket. Ruhatáros, pénztáros, titkárnő, és ki tudja, még mennyi minden feladatot látott el. A szalon egyre több vendéget látott el, nyílt a világ, már nem csak azok a krémek voltak, amiket a kozmetikusok laboráltak, hanem jöttek az újdonságok. A nők, ahogy ma is, egyre kíváncsiabbak lettek. Nem csak a termékekre, hanem a különböző, nyugatról érkező eljárásokra, gépekre.
Mamika lányai közül senki nem lett sem fodrász, sem kozmetikus, egyikük sem választotta a szépségipari szakmát magának.
Befolyásolhatta az ő példájuk a pályaválasztásodat?
Én mindeközben egészségügyi iskolába jártam. Kislánykoromban talán orvos akartam lenni. Azért talán, mert ma már tudom, ez nem az én ötletem volt, hanem az apukámé. Azt már akkor is tudtam, hogy az emberi test tökéletességébe, misztériumába szerelmes lettem. Ez a mai napig is, soha nem múló szerelem számomra.
Itt még nem tudtam, hogy egyszer, évek múlva én is kozmetikus leszek. Nekem is jött egy vargabetű. Család, más munka, más feladatok. Felnőttként végeztem el az iskolát. 35 évesen, két kamasz gyerekkel, családdal, vállalkozással a hátam mögött beültem a 18 éves lányok közé az iskolapadba.
Miért kozmetikus, és miért nem fodrász lettél?
Furcsa, de sosem jutott eszembe a fodrászat. Azt gondolom, talán azért, mert a kozmetika, a masszázs, a finom illatok, a meghitt hangulat közelebb állt hozzám.
A sors érdekessége, talán jutalma, hogy a Bem utcai kozmetikába kerültem vissza, mint tanuló. Csányi Zsuzsihoz. Hiszem, nincsenek véletlenek.
A szakmát ott tanultam meg. És sok minden mást is. Tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogy hová akarok majd eljutni.
Sok mindent csináltam előtte, de azt hiszem, úgy érzem, most vagyok igazán a helyemen, ez az, amit minden nap szeretek és akarok csinálni.
Előadásokat, workshopokat tartasz mind a nagyközönségnek, mind a szakmának. Más módon is próbálod továbbadni a tudásodat?
Tettem a dolgom, képeztem magam, és egyszer csak lett tanítványom. Egy. Aztán még egy. Aztán sok. Oktató kozmetikus lettem egy cégnél, amit nagyon szerettem. Hálás vagyok azokért az évekért. Tanítottam iskolában, előadásokat, tanfolyamokat tartottam itthon és külföldön is.
Aztán jött az új időszámítás, 2020-ban. Újra kellett tervezni.
Ma a saját előadásaimra koncentrálok, ami nem csak kozmetika, hanem az egészség összefüggései, a test működésének rendszerbe foglalása, egy tudatosabb, rendszerezett szépségápolás, a test üzeneteinek felismerése a témája. Az én hitvallásom az, hogy az egészséget megőrizni kell.
A családból követ valaki a szakmában?
Ma már sokszoros nagymama vagyok. Van két „saját jogú”, és számtalan, a tanítványaim, vagy akár a vendégeim általi, fogadott unokám.
A lányom követett a pályán, ő is kozmetikus. Az egyik unokám gyógyszerész szeretne lenni, most még ez a terve. A kisebbik kozmetikusi pályát választaná. Szerintem őt inspirálja az anyukája és a mamája hivatása.
Ha újra kezdhetnéd, akkor is kozmetikus lennél? Nem bántad meg ezt a döntésed?
Nem, nem bántam meg, sőt! Ahogy mondtam, azt érzem, ebben és így vagyok a helyemen, ahol kiteljesedhetek, minden nap.
Nem könnyű az a hivatás, ahol emberekkel foglalkozunk. Ez nemcsak fizikai, hanem pszichés terhelés is. Ahhoz, hogy a vendégeinket jól tudjuk kezelni, szerintem elengedhetetlen a saját lelki és mentális fejlődésünk. Hiszen tudjuk, mert már annyiszor megtapasztaltuk, ha én jól vagyok, a környezetem is rendben lesz. Magunkban is rendet kell tenni, ahogyan a környezetünkben is tesszük.
Mit üzensz a most kozmetikus hivatást választóknak?
A ’70-es, ’80-as években még a nagy, sok férőhelyes fodrászatok, kozmetikák voltak a jellemzőek. Ma is vannak ilyen helyek. A szalon, ahol dolgozom is ilyen. Ez nagyon jól jött, amikor még aktív, gyakorlati oktató voltam, mert így jutott hely a lányoknak a gyakorlásra. A vendégeim is szerették azt az időszakot. Aztán, a járvány után, és mert változnak az igények is, inkább már a meghitt, egyszemélyes, kabinrendszerű kozmetikát részesítem előnyben.
Kezdő kozmetikusként, a vendégkör kialakításához talán jobb egy olyan szalon, ahol több szolgáltatás is elérhető. Fodrász, műköröm, pedikűr, manikűr, sminktetoválás, szempillaépítés, stb. Ma már annyira szerteágazó a szakmánk, hogy lehet társulni, összefogni, együtt gondolkodni. Aztán az élet úgyis adja a lehetőségeket.
Fantasztikus érzés számomra látni a régi tanítványaimat, figyelni a szakmai útjukat. Igazán büszke vagyok rájuk, mert folyamatosan képezik magukat, kíváncsiak, beruháznak, fejlődnek minden szempontból. Mostanában már én tanulok tőlük.
A kozmetikai iparág elképesztően gyorsan fejlődik, akár a gépek, akár a termékek, hatóanyagok, eljárások tekintetében. Hogy ki melyik terméket választja, az mindig egy kicsit egyéni gondolatvilág, hit kérdése. Valaki a természetes anyagokat, van, aki inkább a medical termékeket, és van, aki a szintetikus anyagokat preferálja. Úgy gondolom, a kínálat nagy, a kozmetikusnak ott van a döntése, hogy tanul, utána jár, előny-hátrány szempontjából is mérlegel, illetve, ő maga használja-e otthon azt a terméket, amivel dolgozik.
A lényeg az, hogy legyen jó szakember, aki tudja, mivel dolgozik, és lássa az eredményt. Azt gondolom, elengedhetetlen a folyamatos továbbképzés. Mindig nagy csodálattal tekintek a kolléganőkre, mert elképesztő tudás birtokában vagyunk. Olyan jó lenne, ha egy támogató, igazi, női közösséget alkotva adhatnánk át a tudásunkat, akár vitára bocsátva egy-egy kérdést. Ha elismernénk egymás hitét, tapasztalatát akkor is, ha az éppen eltérő az eddigi tudásunktól. Az én olvasatomban nincs jó vagy rossz termék. Választásom van, hogy melyikkel dolgozom. És ez nem azt jelenti, hogy valamelyik termék rossz lenne. Ha tudom az összetételét, a benne lévő anyagok hatását, akkor tudok felelősen dönteni.
A bőr őreiként felelősségünk van a vendégeinkkel szemben, hogy ők mit használnak odahaza. Hiába csinálunk mi havonta egyser, másfél-két órában „csodát”, ha otthon 29 napig olyan terméket használ, amivel nemhogy javítana, esetleg szinten tartana, de inkább ront a bőre állapotán.
Mi az a legfontosabb üzenet, amit az előadásaid során szeretnél továbbadni?
Az előadásaim, amik a saját tanulmányaim, tapasztalásaim, egészségügyi múltam, és sok-sok, orvosok által tartott tanfolyamok elvégzése kapcsán születtek, az embert, mint egységet tekinti, és az egészség, szépség, fiatalság megőrzését, egy másfajta szemléletet igyekszik az érdeklődők elé tárni. Arra igyekszem rávilágítani, hogy a megelőzés mindig egyszerűbb, könnyebb, sőt, olcsóbb, mint egy kialakult helyzetet kezelni.
Természetesen sem az előadásaimban, sem a kozmetikai munkám során nem lépem át a kompetencia határokat. Az orvos gyógyít, a kozmetikus szépít. De felhívhatja a figyelmet egy-egy jelre, amit a vendég esetleg nem vett észre, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget.
Mi ösztönöz a tudásod továbbadására?
Amikor a szakmai, gyakorlati oktatóképzést végeztem, azt tanultuk, hogy a „tudás átadási kényszer”.
Azt hiszem, ez a kényszer az egyik mozgatórugóm. A másik az, hogy nekem megadatott az a csoda, hogy anyai ágon öt generációban élhettem. Mennyi tudás, mennyi tapasztalás, mennyi női energia van ebben!
Hiszem, ha egy NŐ jól van önmagával, ha odafigyel nem csak a szépségére, de az egészségére is, akkor előbb-utóbb egy egészségesebb, boldogabb társadalomban élhetünk, nőhetnek fel a gyerekeink, unokáink, akik már ezt adják tovább az utánuk jövő nemzedékeknek.
