Kozmér Beáta már gyermekként is pedagógus szeretett volna lenni

Szerző: BF

Már az általános iskolától kezdve pedagógus szerettem volna lenni, de ezt az akkori helyzet nem engedte bizonyos oknál fogva, amit még gyerekként nem értettem meg.

– A pályaválasztási tanácsadó a gyermeknővér szakot ajánlotta, a bölcsődében folytathatom a pedagógia munkát, így lettem az egészségügyi iskola gyermekszakos tanulója. A suli elvégzése után pár évig a csecsemőosztályon dolgoztam, majd ezt követően megszülettek a gyermekeim és nem igazán tudtam már a kórházi műszakokat vállalni. Ekkor jött az ötlet, hogy elvégzem a kozmetikus sulit, és majd valamit kezdek vele. A sors úgy hozta, hogy egy magániskolában kozmetikus elméleti szakoktatót kerestek, én pedig megpályáztam ezt az állást, amelyet sikerrel meg is kaptam – mesélt a kezdetekről Bea, aki Szlovákiában él és dolgozik.  – Talán innen indult a kozmetikus elhivatottságom, ahol folyamatosan képeztem magam, hisz ez a szakma megkívánja a naprakész információkat.

Mi szükséges az oktatáshoz, ki adhat oklevelet?

Bea arról is mesélt nekünk, hogy mi az, ami inspirálja, hogyan dolgozik. Elmondta, hogy ahhoz, hogy ,,újat” alkosson, fontos számára a lelki egyensúly. Ezért szeret kirándulni, szereti a természetet, múzeumokat, színházi előadásokat.

– S ha végképp csendet akarok magam körül, akkor olvasok, festek vagy kreatív dolgokat készítek – mondta, majd hozzátette: az énidő mellett a másikkal való foglalkozás is nagyon fontos (lenne).  – Rohanó világban élünk, szinte alig marad egymásra időnk sajnos. A kommunikációról meg jobb, ha nem beszélünk a modern okostelefonok korszakában! Bátran állíthatom, hogy a vendégeimmel szinte baráti viszony alakult ki az évek során, így néha bizalmas dolgaikba is beavatnak, vagy éppen elmesélik a gondjaikat. A bő 90 perces kezelés alatt aztán próbálnak kicsit relaxálni, megnyugodni. Mindig igyekszem, hogy elégedetten távozzanak a szalonomból.

S hogy mi a legfőbb jellemzője egy kozmetikusnak? – Elsősorban a kedvesség, a megbízhatóság a tisztelet a vendég iránt és bő szakmai tudás – vágta rá Bea, akit arról is faggattunk, hogy mióta oktatja a kozmetikusokat, és hogy látja, ebben az időszakban mennyit változtak a tanulók hozzáállásban, akaraterőben, elhivatottságban? – Ez jó kérdés! – (mosolyog – a szerk.) – ha visszaszámolom, akkor 1998-tól. Szinte bele sem merek gondolni, mert olyan gyorsan elröppentek ezek az évek, amelyekre mindig szívesen emlékszem vissza! Akkoriban kezdtem, természetesen nagyon sok kihívással együtt. Akkor még  sokkal nyugodtabb évek voltak. A diákok más értékeket képviseltek. Nem is tudom megfogalmazni, hogy ennek mi az oka. Talán mi is más szemmel néztük a világot, szerényebben a mostanihoz képest. Egy felgyorsult világban éljük a mindennapjainkat, és pont ez veti a fényt a kozmetikai szolgáltatóiparra is. Az öregedés egy megállíthatatlan folyamat, amelyet a mi szakmánkkal elméletileg késleltetni tudunk. Összehasonlítva a jelennel, talán annyi a különbség, ha körülnézünk, mindenki a gyors eredményt várja, és ezért jelentek meg a piacon olyan szolgáltatások, amelyek alapvetően nem a kozmetikus hivatást képviselil, példának említhetném a botoxolást és egyéb nem kozmetikus kompetenciába tartozó eljárásokat.