A Beauty Forum kiállítás Diákolimpiája sokak számára az első nagy szakmai áttörést jelenti. A verseny nemcsak tudást, hanem bátorságot és kitartást is követel – a dobogó legfelső fokára állni pedig óriási élmény. A 2019-es csapat egyik tagjával, Tóthpeti Viktóriával beszélgettünk arról, hogyan alakult az élete a győzelem óta.
Szerző: BF
Az elmúlt években nemcsak szakmai, hanem személyes téren is nagy változás történt Tóthpeti Viktória életében: gyermeke jövő hónapban tölti be a második életévét, így az elmúlt hónapokat babázással töltötte.
– Már nem is olyan pici baba – mondja mosolyogva, amikor megkerestük, hogyan változott az élete az elmúlt 7 évben. Gyorsan kiderült: a szakmai pálya egy időre háttérbe szorult az anyaság mellett.
Az iskola után egyből a szakmában
Viktória szerencsésnek mondhatja magát: ott tudott elhelyezkedni alkalmazottként, ahol korábban a szakmai gyakorlatát töltötte.
– Amint befejeztem a tanulmányaimat, azonnal kezdhettem is dolgozni – meséli. Három éven át dolgozott ugyanazon a helyen, majd onnan ment szülni.
Az élet azonban új fordulatot hozott: családjával Budapestre költözött Győr-Moson-Sopron megyéből, így a visszatérés már nem ugyanabba a környezetbe történne.
Visszatérés kérdőjelekkel
Jelenleg még otthon van a kisgyermekével, és őszintén beszélt nekünk a visszatérés dilemmáiról. Egy bölcsődés kisgyermek mellett a betegségek szinte elkerülhetetlenek – ez pedig egy szépségipari szakember esetében különösen érzékeny kérdés.
– Egyrészt nem szeretném megfertőzni a vendégeket, másrészt kérdés, mennyire tolerálnák az elején a gyakori hiányzást, hiszen a gyerekek sok betegséget kapnak el egymástól, főként az elején – fogalmaz.
Az alkalmazotti lét sem egyszerű döntés: egy új munkahelyen a munkáltató elvárásainak is meg kell felelni. Így a következő időszak még sok bizonytalanságot tartogat, de a szakmába mindenképpen szeretne visszatérni.
Mennyire volt nehéz a Diákolimpia?
Hét év távlatából visszatekintve már egészen másként látja a 2019-es megmérettetést. Bevallja: voltak témák, amelyekre szívesen és lelkesedéssel készült, de akadtak olyan részek is, amelyekre több időt fordíthatott volna.
– Igazság szerint én is készülhettem volna többet – mondja, utalva diáktársa válaszára, aki korábban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy tanulhatott volna többet is a megmérettetésre.
Viki bevallotta, hogy a szereplés külön kihívást jelentett számára. Ő ugyanis nem szeret nagy tömeg előtt beszélni, így a verseny plusz izgalommal járt számára. Ugyanakkor a gyors kérdések és válaszok annyira lekötötték a figyelmét, hogy végül szinte meg is feledkezett a közönségről.
Újra elindulna?
A legmeglepőbb talán az, hogy eredetileg nem is akart indulni a Diákolimpián. Tanára és társai biztatására vállalta el a részvételt. Ma már másképp látja: „Igen, újra indulnék, mert nagyon jó élmény volt – mondta. A verseny betekintést adott a szakmai világ működésébe is, és olyan tapasztalatot jelentett, amely a mai napig segíthet neki.
