Ismét elment egy sokak által szeretett, tisztelt szakember.
Dr. Miczkyné Major Irén Etelka, azaz Ircsi néni munkásságát 2016-ban a Beauty Forum Szakmai Díjjal ismerte el. Az akkor 76 évesen még aktívan dolgozó Ircsi néni kívánsága, hogy 90 éves koráig kozmetikusként tevékenykedne, sajnos nem teljesült. Nyolcvanhat évesen távozott.
Ircsi néni búcsúztatása 2026. szeptember 18-án, 14.30-kor lesz az egri Kisboldogasszony temetőben.
Ircsi néni emlékét az alábbi, 10 évvel ezelőtti interjú segítségével idézzük fel:
Szerző: MG
Mit jelent számodra a Beauty Forum Szakmai díj?
Nagyon boldoggá tett ez az elismerés. Hosszú éveken át elérhetetlen álomnak tűnt a számomra az elnyerése.
A családi háttered mennyiben segítette vagy akadályozta a munkádat?
Az ideális férj egy kozmetikus számára (egy kolléganőm megfogalmazásában): orvos, gyógyszerész vegyész és villamosmérnök egy személyben. Én ezt a tanácsot megfogadtam, más szóba sem jöhetett – mosolyodott el.
Ennek megfelelően a férjem villamosmérnök volt, és ahogy a kozmetikusok nagykönyvében meg van írva (mosolyog – a szerk.) egész életében támogatott. A házasságkötésünk után a Filmgyárban helyezkedtem el (itt a történelmi korszakok jellegzetes sminkjei mellett nemcsak „műsebeket” kellett tudnom készítenem, hanem még a frizurakészítés és a bajuszok világában is el kellett boldogulnom. Sikeresen helyt álltam ott is.
Kire, mire vagy a legbüszkébb?
Nagyon büszke vagyok a tanulóimra – szinte egész eddigi életemben tanítottam is. Mikor még csak egy napja voltam szakmunkás, már akkor volt egy tanulóm…
De a legeslegbüszkébb a férjemre vagyok, aki mindig buzdított – sosem fékezett, mindig támogatta, segítette a munkámat, hogy azt a legmagasabb szinten végezhessen. Ennek köszönhetően juthattam el többek között Londonba, Svájcba, Ausztriába a különböző továbbképzésekre, gyárlátogatásokra.
Az életem legnagyobb ajándéka, hogy ide születtem, ebbe a családba, hogy ilyen nagyszerű férjem volt, és hogy egészséges, szép gyerekeim és unokáim vannak.
Több mint 50 éve vagy a pályán, ma is aktívan dolgozol…
Az egyik fő célom az volt, hogy a magam ura lehessek, és ne legyen főnököm. Ezt a 80-as évek végére értem el, amikor megnyitottam a saját kozmetikámat, Egerben.
A családban én vagyok az egyedüli kozmetikus – a lányom e téren nem lépett a nyomdokaimba.
Ma már egyedül, tanuló nélkül dolgozgatok – 5 kezelőágyon (!) . A hagyományos kezelések mellett tetoválok is – ma már csak szemöldököt…
Ötvenegy év után, hat évvel ezelőtt hagytam fel a labortevékenységgel, azaz a kozmetikai krémfőzéssel. De nagyon nem szeretném, ha ez a tudásom kárba veszne – főként, hogy a mai kozmetikus képzés nem tartalmaz laborgyakorlatot.
Ezért azt tervezem, hogy az idén beindítom a saját készítésű krémeim nagyüzemi gyártását Molnár Dánielnél Ilcsi néni mintájára…
Hogyan jellemeznéd önmagad?
Egész életemben azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a szakmát a lehető legjobban és legmagasabb szinten műveljem, rengeteg továbbképzésen részt vettem.
Kíváncsi voltam és vagyok – telis-tele a szakma iránt érzett tudásszomjjal.
1966. december elsején mestervizsgáztam. Igyekeztem mindig a legjobbaktól tanulni, és nyomon követni a szakma fejlődését.
Miközben folyamatosan tanultam, az oktatói vizsgát is letettem. Nemcsak a szalonomban voltak tanulóim, szakiskolákban is tanítottam. Az itthoni továbbképzések mellett elindultam a nagyvilágban is, ha kellett. Különösen az elektrokozmetikai gépek vonzottak.
A szorosan vett szakmai tanfolyamok mellett akupunktúrát és íriszdiagnosztikát is tanultam.
Mit csinálsz a szabadidőben?
Olyan nekem nincs… Nagyon nagy házam van, hatalmas kerttel, téli kerttel, ami állandó gondozást igényel, nem beszélve a macskáimról.
De a 9 éves, harmadik osztályos unokám is gyakran meglátogat. Úgyhogy szerencsére nem unatkozom.
Fiatalabb korodban a sportot is megemlítetted volna az előbbi kérdésre.
A sport egész életemben közel állt hozzám. Három éves koromban már úsztam, majd műkorcsolyáztam, teniszeztem, balettiskolába is jártam hat évet, többszörös tornász bajnok, valamint Észak- Magyarország lóugró bajnoka voltam. A sportkarrieremet egy baleset miatt sajnos abba kellett hagynom. De nem bánom, mert így az életemet a kozmetikának szentelhettem.
Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?
Hetvenöt éves korában az ember mit is kívánhatna? Bár rohannak az évek, a lelkem teljesen fiatal, sokszor 30 évesnek érzem magam. Sokáig szeretnék élni egészségben, és 90 éves koromig szeretném a szakmámat magas fokon végezni…
