Jó két hónapja tart Magyarországon a járvány, a járványveszély és a kijárási korlátozás. A kozmetikusok az első perctől ellentmondásos intézkedésekbe botlottak, botlanak bele, kezdve attól, hogy nyitva tarthatnak, ámde a másik oldalról a vendégnek tilos kozmetikai szolgáltatás miatt elhagynia a lakhelyét… Még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, és Bánhegyi Zsolt az egyike azoknak, akik a különböző szakmai Facebook-csoportokban igyekeznek választ találni az égető kérdésekre, márkasemlegesen. Ennek kapcsán kerestük meg őt.
Szerző: Marton Gabriella
Hogyan élted meg azt, amikor szinte villámcsapásként becsapott a koronavírus miatti járványveszély, majd a kijárási korlátozás?
Bár nem ért váratlanul, hiszen a szomszédos országokban már korábban életbeléptek hasonló intézkedések, mégis nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen, a mindannyiunk életét jelentősen befolyásoló külső körülmény lép fel. Az üzletmenetre nézve mindenképpen drasztikus változást hozó fejlemény volt. Elég ijesztő helyzet lépett fel egyik napról a másikra.
Hogyan teltek, telnek a napjaid a „karanténban”?
Érdekes családi eseménnyel esett egybe a kijárási korlátozás kihirdetése: egy héttel előtte Budapestről Győr mellé, egy kis faluba költöztünk a családdal. Ennek az volt az oka, hogy a gyerekeket felvették a győri Forrás Waldorf általános- és középiskolákba. És mivel úgyis bezárt a bejárásos oktatás Budapesten, a nyár közepére tervezett költözést előre hoztuk néhány hónappal.
Itt, ebben a faluban nem éreztük annyira a korlátozásokat, nagy a tér, körben szántóföldek, szóval nem volt bezártság érzésünk. Munkavégzés céljából pedig lehetett utazni, hetente egy-két napot továbbra is a budapesti cégnél vagyok. A többi időben távmunkában, számítógépen dolgozom. Egy percnyi lazítás sem volt, meg kellett szervezni a korlátozások miatt átalakuló rendelési-értékesítési rendszert – erre elsősorban az internetes kereskedelem alkalmas.
A partnereinket különböző speciális üzleti konstrukciókkal támogattuk. Próbáltuk erősíteni az üzletmenetnek azt a részét, ami nem a kozmetikus és a vendég személyes találkozásához kapcsolódik. A nagyker cégünk tehát üzemelt, az üzletben vevőket nem fogadtunk, de a kiszállítás folyamatos volt.
Milyen üzleti stratégiát dolgoztatok ki?
Egy üzleti stratégiának nincs sok mozgástere, ha az iparág rendeletileg be van tiltva. És, mivel a kozmetikába járás nem szerepelt az engedélyezett lakhelyelhagyás alapos indokai között, gyakorlatilag ez volt a helyzet. Az alapvető cél a túlélés volt, mert egy 70-80%-ban megszűnt piacon drasztikusan csökkennek a bevételek. A csökkenő bevételek kompenzálására állami segítséget a magyar kisvállalkozások nem kaptak, ezért úgy próbáltuk megoldani a készpénzáramlás egyensúlyát, hogy azonnal csökkentettük azokat a költségeket, amelyeket lehetett, és próbáltuk maximalizálni a megmaradó, elsősorban otthoni bőrápolásra szánt termékek értékesítésének volumenét. De még így is a tartalékokhoz kellett nyúlni a fizetőképesség megőrzése érdekében.
A kijárási korlátozás alatt hogyan próbáltátok, próbáljátok segíteni a kozmetikusokat?
Állandó, sávos árakciót hirdettünk, az így elérhető árengedmények nagyobbak voltak, mint általában. Azoknak a partnereinknek, akiknek a vendégei termékeket rendeltek tőlük, kiküldtük a rendelést, átvállalva ezzel a számlázás, csomagolás, postázás folyamatát. Ezt a szolgáltatást intenzíven hirdettük a vendégek felé a közösségi médiákban. Mivel a kezelésekre járás be volt tiltva, csak az otthoni bőrápolás volt az a bevételi forrás, amit a partnereink jogszerűen elérhettek.
Amit tudtunk, azt megtettünk annak érdekében, hogy maradjon legalább valamennyi bevétele a partnereinknek. Mindenkivel megmaradt a partneri jó viszony, ezalatt a példa nélküli, nehéz időszak alatt is.
Mindenki bezárt a partnereitek közül?
Becslésem szerint a partnereink 95%-a bezárt. Meglepő volt ezzel kapcsolatban azt látni, hogy a kormányrendelet nem a bezárást hirdette ki, hanem a vendégeknek tiltotta meg a szalonok látogatását – ami nem vonatkozott a fodrász és a körömápoló szolgáltatásokra. E mögött sejtek egy olyan kormányzati szándékot, ami az ingatlantulajdonosoknak kedvez, hiszen így nehezebb a bérlőknek a vis maiorból következő „ellehetetlenülés” tényállását bizonyítani, ha az el nem engedett bérleti díjakból következően, peres eljárásra kerülne sor. Ez semmiképpen nem fair a bérlőkkel szemben, és a partnereink között sok olyan kozmetikus van, akik ebből a szempontból nagyon rosszul jártak.
Mit javasolsz a kozmetikusoknak, milyen üzletstratégiával, marketinggel, higiéniai szabályokkal, stb. nyissanak újra? Hogyan készüljenek?
Különösebb stratégiára nincs szerintem szükség, mert a közel két hónap kihagyás után a kereslet várhatóan nagyobb lesz az átlagosnál. A cél a biztonságos vendégkiszolgálás, tehát a kozmetikusoknak érdemes legalább FP2/NK95-ös minőségű maszkban, szemüvegben dolgoznia. A kéz- és eszközfertőtlenítéshez legalább 70% alkohol tartalmú terméket javasolt alkalmazni. Emellett lehetőleg egyszerre csak egy vendég tartózkodjon az üzletben.
A közösségi médiákban, illetve e-mailen érdemes tájékoztatni a vendégeket a higiéniai szabályokról. A nyitás előtt legalább egy héttel rendeljék meg a kifogyott termékeket, mivel számítani kell a postázási idő néhány napos növekedésére.
Szerinted valamennyi korábbi szolgáltatást újraindíthatják? Vagy vannak olyanok, amelyekkel kapcsolatban egyelőre még jobb óvatosnak lenni?
Ez egy olyan járványügyi-szakmai kérdés, amire nem lehet pontos választ adni. Azt tudjuk, hogy a vírus elsősorban cseppfertőzés útján terjed, ezért azok a kezelések, ahol a vendég szája és orra eltakarható, pl. egy jobb minőségű textil vagy többrétegű maszkkal, nem számítanak kockázatosnak. Ilyen például a szemöldök-, a szempillafestés, a műszempilla újraépítése vagy a gyantázások és a testkezelések. Az arcon végzett kezelések esetében, ahol nem takarható el az orr és a száj, én mindenképpen FP3-as maszk és védőszemüveg viselését javasolnám a kozmetikusoknak. Az a véleményem, hogy a fertőzés a védőoltás általánossá válásáig kockázatot jelent.
Mire számítasz, nehéz lesz az újrakezdés? Gondolok itt a kozmetikusokra és a termékforgalmazókra egyaránt. Milyen segítségre számíthatnak?
Azoknak mindenképpen nehéz lesz, akiknek az elmúlt időszak alatt elfogyott a tartalékuk. Mivel jelentős bevétel-kompenzációs állami segítségre nem számíthatnak sem a partnereink, sem mi, ezért ahogy tudjuk, úgy kell az újraindulást megvalósítani. Ettől függetlenül érdemes a meghirdetett állami segítség lehetőségeit igénybe venni, de erről nekem az a véleményem, hogy egyrészt elég bonyolult az igénylésük, másrészt további eladósodottságot jelenthet, illetve az elnyert vagy hitelben felvett összeg beérkezésnek az ideje is bizonytalan. A Kamara ebből a szempontból igyekezett a tőlük telhetőt megtenni, sajnos kevés eredménnyel.
A cégünk továbbra is akciókkal segíti partnereink újrakezdését.
A tapasztalataid szerint a kozmetikusok féltek az újrakezdéstől vagy alig várták?
Megoszlanak a vélemények. A vidéki partnereink közül, akik anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültek, azok kockázatot vállalnak, de nincs is más választásuk. A félelmet legyőzi a túlélési ösztön. Mivel vidéken már egy ideje, és most már Pesten és Pest megyében is a vendégek jogszerűen mehetnek a szalonokba, ezért számos partnerünk legkésőbb június elejére újra elkezd dolgozni. Itt említeném meg, hogy mi egy személyes ok miatt is nagyon várjuk: a feleségemmel, Loidl Katával nyitunk egy fitoC üzletet Győrben, már elkezdtük az üzlet kialakítását – júliusra lesz kész.
Sokan kongatják a vészharangot a szakma felett. Mit gondolsz erről? Mennyiben változik meg a kozmetika világa, a szakma a járvány következtében?
Szerintem jelentősen nem fog változni a szolgáltatásokkal kapcsolatos igény. Egy kicsit talán mindenki óvatosabb lesz, a kozmetikusok közül többen fognak a járvány elmúltával is a kezelés közben védőmaszkot hordani, több fertőtlenítő készítményt fog mindenki használni. A helyzet normalizálódása viszont hónapokig is letarthat.
Ha döntéshozó lennél, milyen lépésekkel segítenéd a szakmát?
Én már a korlátozás legelején is elmondtam minden fórumon, hogy a járvány az egy természeti csapás, olyan, mint egy földregés vagy egy hurrikán. Minden jogrendben vis maironak számít. Ezeknek az eseteknek a túléléséhez nem lehet csak az állampolgárok öngondoskodását „igénybe venni”, hanem állami jövedelempótló intézkedésre van szükség, a járványügyi és gazdasági veszélyhelyzet első napjától kezdve. Az adók és járulékok elengedése kevés. Én olyan intézkedéssel segíteném a szakmát, ami legalább részben pótolná a kiesett jövedelmet, és nem csak kedvezményes kamatozású hitellel, hanem direkt támogatással. Hiszen, többek között mire való az adófizetők pénze, a közteherviselés, ha nem a bajba jutott állampolgárok, munkavállalók, kisvállalkozók, vállalatok vis maior esetén történő megsegítésére?!
