„Nem készülök válságra” – hangsúlyozta Bartus Márta, az idei év kihívásaira adandó stratégiákat feldolgozó sorozatunk utolsó megszólalója – „mert nem ezzel foglalkozom, hanem a folyamatos szakmai fejlődéssel, és a vendégeim tökéletes kiszolgálásával.”
Szerző: MG
Én nem készülök válságra, arra nem is lehet igazán felkészülni, hisz nem látjuk előre a jövőt. Ráadásul kicsit úgy érzem, hogy mindig is válság van, mert amikor 2007-ben belevágtam a tetoválásba, akkor épp a legnagyobb válság volt. Ezzel párhuzamosan, 2013-ban, amikor a plasztikai sebészetre kerültem, a válság végét sem éreztem, mert akkor sem ezzel foglalkoztam, hanem azzal, hogy szakmailag hogyan tudom magamat tovább és tovább fejleszteni.
Bartus Márta esztétikai smink- és orvosi tetováló, kozmetikus szakember
Már ebben az időben megbizonyosodtam arról, hogy a nőknek óriási igénye van a lelkük ápolására is. A folyamatos szakmai fejlődés mellett ez a másik vezérfonalam, stratégiám, ami akár válságokon is átívelve vezet tovább.
Az új vendégeket „teszteljük”: nálunk először csak konzultáció van, ahol ismerkedünk a vendég bőrével és lelkével egyaránt
Folyamatos továbbképzés és gyakorlás
Minden továbbképzésre elmegyek továbbra is, amelyik idejön Magyarországra, és erre a kolléganőimet is bíztatom, ösztönzöm. Különösen az oroszoktól lehet sokat tanulni.
Az évtizedes tapasztalat ellenére is nagyon sokat kell gyakorolni, ezt a szakmát nem lehet abbahagyni, soha nem mondhatjuk, hogy készen vagyunk. Amikor például tanulunk egy-egy új mozdulatot a továbbképzések egyikén, azt nem gyakorolhatjuk be a vendégeken. Először is gumilapon, majd modelleken gyakoroljuk be az új mozdulatot, s csak mikor már tökéletes, jöhet a vendég.
Megáll az idő
Nálunk minden a vendégről szól. Fontosnak tartom, hogy aki hozzánk jön, az úgy érezze, hogy megáll az idő, és számunkra csak ő létezik. Épp ezért az idén megnyílt új szalonunkban kabinrendszerben dolgozunk, és a szalon berendezése, kialakítása, a szolgáltatásaink felépítése elősegíti, hogy a vendég az »ezeregyéjszaka« mesevilágába repülhessen. Itt mindent őrájuk igazítottunk. Ezek a nők visszatérnek, mert érzik, hogy mindezt nekik csináltuk.
Nálunk nemcsak egy tetoválást kapnak vagy kozmetikai kezelést, hanem sokkal többet. Mindenkivel kiemelten foglalkozunk – ezért úgy jönnek hozzánk, hogy úgy érzik, szükségük van ránk. És én azt szeretném elérni, hogy valóban szükségük legyen ránk, akár van válság, akár nincs.

Én nem készülök válságra, arra nem is lehet igazán felkészülni, hisz nem látjuk előre a jövőt. Ráadásul kicsit úgy érzem, hogy mindig is válság van, mert amikor 2007-ben belevágtam a tetoválásba, akkor épp a legnagyobb válság volt. Ezzel párhuzamosan, 2013-ban, amikor a plasztikai sebészetre kerültem, a válság végét sem éreztem, mert akkor sem ezzel foglalkoztam, hanem azzal, hogy szakmailag hogyan tudom magamat tovább és tovább fejleszteni.