Gajdár Mónika bő három évtizedes szakmai munkáját egy újabb mesteri cím odaítélésével ismerte el a Pest Vármegyei és Érdi Kereskedelmi és Iparkamara: másodszor vehette át a kitüntető Aranykoszorús mesteri címet, ami egyedülálló a szakmában. Mónikával a mesterré válás folyamatáról, benne a folyamatos tanulás és fejlődés fontosságáról, a támogató szakmai sorstárs közösségről, valamint a mesterek felelősségéről beszélgettünk.
Szerző: MG
Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy mester leszel?
Gajdár Mónika: Igen, hiszen a mesterképzés számomra tudatos döntés volt. Nem egy cím vagy rang miatt vágtam bele, hanem mert próbatételnek tekintettem. Az addig megszerzett szakmai tudásom újabb mérföldkövét jelentette, és egyben annak bizonyítását is – elsősorban magamnak, majd a szakmának –, hogy képes vagyok magasabb szintre emelni a munkámat és a gondolkodásomat. A mesterképzés számomra azt jelentette, hogy kiállok a tudásommal, megmutatom, mit képviselek szakmailag, és ezzel megalapozom a szakmai megbecsülést, az erkölcsi és anyagi elismerést.
Mit adott neked emberileg a mesterképzés?
Gajdár Mónika: A szakmai fejlődés mellett a mesterképzés új barátokat és kollégákat is hozott az életembe. Olyanokat, akikkel nemcsak együtt tanultunk, hanem szakmai barátságot is kötöttünk – ezek a kapcsolatok a mai napig tartanak. Ez a közös út mindannyiunkban meghozta a tanulás és a folyamatos fejlődés iránti igényt – azt, hogy ne csak dolgozzunk a szakmában, hanem tanítsunk is, és eközben tiszteljük egymás munkáját, figyeljünk egymásra, tanuljunk egymástól.
Mert ez nem csak egy szakma – ez sorsközösség.
A mottóm: A tanulás élethosszig tartó folyamat, amelynek során lépést tartunk a változással.
Miben változott meg a munkád a mesterré válás után?
Gajdár Mónika: A legnagyobb változás a hozzáállásomban történt. A mesterképzés után már nem csak a saját munkámért éreztem felelősséget, hanem a szakmáért, a kollégákért, a tanulókért és az utánpótlásért is. Ennek köszönhetően ezután oktatóként, vizsgafelkészítőként, szakmai programok résztvevőjeként és szervezőjeként is aktív szerepet vállaltam. Azóta is konferenciákat, workshopokat, szervezek, ahol a naprakész tudással párhuzamosan egy támogató közösség is épülhet. Ezt szolgálta többek között a most életre hívott PMKIK Beauty Business Brunch első találkozója is, ami nagy sikert aratott, és amire nagyon büszke vagyok. Szeretném mindazt, amit kaptam a szakmától – lehetőséget, inspirációt, tudást – továbbadni.
Hiszem, hogy nem konkurensei vagyunk egymásnak, hanem sorstársak, akik együtt haladnak a mindennapi siker útján, és együtt dolgoznak azon, hogy szebbé tegyék a világot.
Egy összetartó, egymást segítő szakmai közösséget szeretnék építeni, ahol mindenki megtalálja a helyét, és ahol mindenki támogatást kap az útján.
A pályafutásod során több szakmai szervezet is koszorús mester címmel tüntetett ki.
Gajdár Mónika: Amikor a mesterképzés még az ipartestületekhez tartozott, akkor kaptam meg először az ezüstkoszorús, majd az aranykoszorús mester címet. Ezeket nem automatikusan adták, hanem a szakmáért végzett, hosszú távú, támogató munkáért: oktatásért, tanulók segítéséért, képzési programokban való részvételért és a mestervizsgákra való felkészítésért.
Külön öröm és büszkeség számomra, hogy az első ezüstkoszorús mester címet a saját városom ipartestületétől (Vác és Vidéke Ipartestület), az első aranykoszorús mester címet pedig a Magyar Országos Kozmetikus Ipartestülettől vehettem át.
Amikor a mesterképzés a kamarához került, a Pest Vármegyei és Érdi Kereskedelmi és Iparkamara (PMKIK) a szakmában végzett 20 éves munkásságom elismeréseként ezüstkoszorús, majd a 30 éves szakmai életutamat aranykoszorús mesteri cím adományozásával ismerte el.
Így kaptam két ezüst- és két aranykoszorús mesteri cím elismerést, ami egyedülálló a szakmában.
Ez számomra nem a címek számáról szól, hanem arról a mély szakmai visszajelzésről, hogy amit évtizedek óta teszek a szakmáért és a kollégákért, annak valódi értéke van.
Mit éreztél a legutóbbi aranykoszorús mesteri cím átvételekor?
Gajdár Mónika: Abban a pillanatban mélyen megérintett, hogy ez az elismerés a teljes szakmai életútamnak szól.
Mit üzensz a kolléganőknek?
Gajdár Mónika: Azt, hogy merjenek mesterré válni. A szakma rengeteget ad: örömet, sikert, emberi kapcsolatokat, tanulást és fejlődést. És ne feledjék, amikor eljutunk arra a pontra, hogy megtehetjük, akkor kötelességünk és felelősségünk visszaadni, továbbadni mindebből a többieknek – támogatással, tanítással, példamutatással.
Számomra erről szól a mesterség.
A kozmetika nemcsak munka, hanem hivatás, hogy szépséget és magabiztosságot teremtsünk.
