Van egy különleges érzés, amelyet sok vendég már csak ritkán tapasztal meg egy kozmetikai kezelés során: az időtlenség nyugalma. Amikor nem csörög a telefon, nem villognak a gépek, és nem a következő vendég érkezése szabja meg a tempót. Kis Enikő szalonjában a klasszikus kozmetika hagyományai találkoznak a mai igényekkel, miközben minden mozdulat egy olyan szakmai örökséget idéz meg, amelyet mestereitől kapott útravalóként.
Szerző: BF
Nem véletlen, hogy Enikő egyik vendége nemrégiben mosolyogva „retró kozmetikusnak” nevezte, pusztán dicséretként. Azt mondta, hogy miközben masszírozta, hirtelen olyan érzése támadt, mint harminc évvel korábban egy Blaha Lujza téri kozmetikában. Nem a környezet miatt, hanem a mozdulatok, a figyelem és az alaposság miatt.
– Ezt én hatalmas dicséretnek vettem – vágta rá Enikő, aki 1995-ben szerezte meg a kozmetikus végzettséget. – Egészségügyi szakközépiskolába jártam, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem az egészségügyben szeretnék dolgozni. Amikor megismertem Kovács Krisztát, a későbbi mesteremet, és beleláttam a kozmetika világába, teljesen beleszerettem ebbe a szakmába.
Egészen más világban tanult
A kilencvenes évek elején a kozmetikusképzés még egészen más világ volt. Kevés osztály indult, a gyakorlati képzés rendkívül szigorú volt, és a tanulók éveken át csiszolták tudásukat. Enikő a Szilágyi Erzsébet fasoron működő Fasor Fodrászatban sajátította el a szakma alapjait Kovács Kriszta és édesanyja, Kovács Tamásné mellett. A mesterekről ma is nagy tisztelettel beszél.
– Kriszta édesanyja már nyolcvan év felett jár, mégis a mai napig dolgozik. Olyan törzsvendégei vannak, akik évtizedek óta ragaszkodnak hozzá. Szerintem ez a hivatás szeretetét mutatja a legjobban – mondja.
Enikő pályafutása azonban nem alakult egyenes vonalban. Az első szakmában töltött évek után a család került előtérbe, és közel húsz évre háttérbe szorult a klasszikus kozmetikai munka. Bár a sminktetoválással végig kapcsolatban maradt, a szalonkörnyezetbe csak hat évvel ezelőtt tért vissza. A hosszú kihagyás ellenére azonban saját bevallása szerint a szakmai tudás szinte érintetlenül maradt.
Az alapok megmaradnak
– Ha álmomból felkeltenek, akkor is benne van a kezemben a masszázs. A mestereimtől kapott alapok nem vesztek el. Ez az a tudás, amit egyszer megtanul az ember, és egész életében vele marad – mondja hálával a hangjában. Enikő szerint a régi képzések egyik legnagyobb értéke a rendkívül sok gyakorlás volt. – Mi éveken keresztül dolgoztunk egymáson. Addig ismételtük ugyanazokat a mozdulatokat, amíg ösztönössé nem váltak. A mai napig abból az alaposságból élek, amit akkor kaptam.
A szakma fejlődése természetesen számos pozitív változást hozott, ugyanakkor vannak olyan régi működési modellek, amelyeket ma már elképzelhetetlennek tart.
– Régen teljesen természetes volt, hogy egy kabinban egyszerre több vendég is volt. Az egyiknél pakolás hatott, a másikon a tanuló dolgozott, a mester pedig egy harmadik vendéget kezelt. Ez akkor működött, de ma már nem férne bele szerintem – tette hozzá Enikő, aki a Grand Hotel Hungáriában már a mostani szellemben fogadta a vendégeket. Ott ugyanis egyszerre csak egy vendég élt a prémium szolgáltatás adta lehetőséggel csendben, békében és nyugalomban.
Ma Solymáron pontosan ezt a vonalat képviseli. A kezelések alatt kizárólag egy vendéggel foglalkozik, mert úgy véli, a kozmetika ma már sokkal többet jelent egyszerű bőrápolásnál.
– A vendégek nemcsak egy kezelést vásárolnak. Nyugalmat, figyelmet és kikapcsolódást keresnek. Én ezt szeretném megadni nekik – tette hozzá.
Munkájában fontos szerepet kapnak a Vagheggi termékei és az általuk oktatott modern masszázstechnikák is. A klasszikus alapokat folyamatosan új elemekkel egészíti ki, mindig az adott vendég állapotához igazodva.
– Fogom a mestereimtől tanult alapmasszázst, és kiegészítem azokkal a technikákkal, amelyeket az évek során megtanultam – mindig azt, amire az adott vendégnek szüksége van – mondta. Vendégei szerint éppen ez a masszázs az egyik legnagyobb erőssége. Sokan számolnak be arról, hogy a kezelések alatt teljesen kikapcsolnak, sőt gyakran el is szundítanak a kezelőágyon.
– A jó masszázsnak ritmusa és íve van. Nem lehet kapkodó mozdulatokkal vagy összevissza csinálni. Ezt a fajta harmóniát a mestereimtől tanultam meg, és a mai napig ezt próbálom továbbadni. Én ma is azt vallom, hogy a kozmetika legfontosabb eszköze az emberi kéz. A gépek segíthetnek, de a figyelmet, az érintést és a valódi törődést semmi sem tudja helyettesíteni – zárja rövidre Enikő.
