Egyszerre kozmetikus, biológia tanár, sikeres szakkönyvek szerzője, és nem mellesleg háromgyerekes anyuka. Ebből talán már többen is kitaláltátok, hogy Boronkay Vicáról van szó, akit a családi élete és a hivatása napi szintű összehangolásáról, összeegyeztetéséről kérdeztünk.
Szerző: MG
Sokan tanácstalanok, hogy hogyan vágjanak bele a gyermekvállalásba, anélkül, hogy elveszítsék a felépített vendégkörűket. Megosztanád a tapasztalataidat?
Boronkay Vica: Szerintem egy gyermek csodálatos ajándék a jó Istentől. Mindennap rájuk csodálkozom, ahogy látom a fejlődésüket. Az öröm mellett persze a nehézségekkel is számolni kell. Bevallom, a három gyerek nevelésének, a családi életünk zökkenőmentességének biztosítása néha nagyon komoly logisztikát igényel. De megéri (mosolyogva – a szerk.)! Hogyan vágjanak bele a fiatalok? Bátran. Egy igazán jó szakemberhez hűségesek a vendégei.
Tudatosan kell felépítenünk a magánéletünket és a szakmai életünket, és ragaszkodnunk a határainkhoz, nehogy kiégjünk
Ráadásul te háromszor is bele mertél vágni a gyermekvállalás örömeibe és nehézségeibe. Szinte végig dolgoztál, illetve most is dolgozol a három gyerek mellett, pedig a legkisebb még csak 1 éves múlt.
B.V.: Számomra soha nem volt kérdéses, hogy a kozmetika, illetve az oktatás, azaz a tudásom átadása a hivatásom. Soha nem féltem attól, hogy elveszítem a vendégeimet. Korábban, amikor még nem voltam anya, többször is külföldre mentem tapasztalatot gyűjteni. Volt egy felépített vendégköröm, három havonta hazajártam a vendégeim igényeinek kielégítésére – azaz hazajöttem dolgozni a külföldi munkámból. A vendégköröm a külföldi tanulmányútjaim és a gyerekszüléseim mellett is 85 százalékosan megmaradt, a lemorzsolódók helyére pedig újak jöttek. Az igazán jó munka meghozza a gyümölcsét, – és ugyan nagy a social média kényszernyomása, de anélkül is – mert szájhagyomány útján is terjed. Hiszem azt, hogy akivel dolgunk van, vagy akinek ránk van szüksége, az megtalál.
Van egy saját, kicsi kozmetikám, nem kell bérleti díjat fizetnem, így meg tudom tenni, hogy a gyerekek mellett akár egy vendégért is be tudok menni dolgozni. A picik mellett nem tudok – és nem is akarok – a teljes lényemmel és időmmel a munkára fókuszálni. Ez több szempontból is jó így, egyrészt a vendégeim nem érzik azt, hogy „elengedem a kezüket” másrészt az anyaság kötelezettségeinek is eleget tudok tenni. Persze a családom nagyon nagy segítséget nyújt. A férjemmel váltott „műszakban” dolgozunk. Így, amikor a kozmetikában vagyok, akkor ő látja el a gyerekek körüli teendőket, illetve az édesanyám vagy az anyósom is besegít ha szükség van rá. Ez csapatmunka.
Boronkay Vica könyvét IDE kattintva tudod megvásárolni!
Te hogy csinálod? Mi a titkod?
B.V.: Jellemzően a mai világban hajtjuk a pénzt és kizsigereljük magunkat. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a magánélet és a munka között, hogy ki ne égjünk. A kiégés sajnos a mi szakmánkban is jelen van. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, tudatosan kell felépíteni az életünket. A bőrápolást is tudatosan építjük fel, a magánéletünket és a szakmai életünket is tudatosan kell tudnunk irányítani, nem hagyni, hogy az örvény magával rántson bennünket. Fel kell állítanunk a saját szabályrendszerünket, és következetesen ragaszkodnunk kell hozzá. Mert bármennyire is aranyosak a vendégeink, és bármennyire is belőlük élünk, vegyük észre, hogy ők is – akarva, akaratlanul – szeretik kizsigerelni, kizsákmányolni a kozmetikusokat az elvárásaikkal, amelyeknek persze nem kell minden esetben engednünk. Például azoknak, akik vasárnap délben, vagy este tízkor akarnak időpontot kérni, vagy kezelésre jönni, mert nem tartják tiszteletben a másik embert. Ezt nem szabad megengednünk. Nyilván, ha valaki az általános munkarendtől eltérően dolgozik, vagy olykor „kedvez” a vendég extra igényének az megint más, de akkor is ki kell jelölnünk a határainkat. Ha van egy keretidő, akkor ők ahhoz szépen fognak igazodni. Ha kezdőként mindent elvállalsz, mindent megengedsz, természetessé válik és nem fognak megbecsülni. A szakmai alázat nagyon fontos, de nem önmagunk, vagy a családunk feláldozása árán. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit érünk, és meg kell szabnunk a határainkat. Fel kell állítanunk egy rendszert. A kezdőknek is ezt tudom mondani: adják a legjobbat magukból, szeressék a szakmájukat és folyamatosan fejlődjenek. Zökkenők mindig is voltak, vannak és lesznek is. Akit eltántorít egy-egy kudarc, annak lehet nem ez az útja.
