Kalcsu Marcellel, a Kalcsu Cosmetics vezetőjével a jövőről beszélgettünk, de egy olyan múlt árnyékában, amely egyszerre hordoz felemelő örökséget és szívbemarkoló fájdalmat. Kalcsu Marcell a beszélgetés során elérzékenyült, amikor szóba került 2023-ban tragikus hirtelenséggel elveszített testvére és harcostársa, Balázs. Elcsukló hangon, mégis megrendíthetetlen méltósággal mesélte el, hogyan kellett a gyász legsötétebb óráiban egyedül talpra állnia, és átvennie a teljes irányítást. Ma, a viharok után, Marcell megerősödve, érettebb vezetőként és rendkívül pozitívan látja a jövőt – készen arra, hogy a családi birodalmat új, eddig sosem látott magasságokba emelje.
Szerző: BF
– A korábbi beszélgetésünkből már kiderült, hogy te eredetileg nem is a szépségiparba készültél, hiszen elsőként mérnöki diplomát szereztél, majd meglett a közgazdász végzettséged is. De miért döntöttél úgy, hogy az egyébként jól menő mérnöki pálya helyett a családi vállalkozásba térsz át?
Kalcsu Marcell: Az a terület, a térinformatika, amire én szakosodtam akkor még annyira gyerekcipőben járt, hogy nem láttam olyan nagyon nagy potenciált benne, és túlzottan kockának – tehát programozónak kellett volna lenni -, hogy ebből a maximumot ki tudjam hozni. De én hamar rájöttem, hogy azért annyira nem akarok a programozásba belemerülni. Egyébként a térinformatikából elképesztő iparág nőtt ki. Viszont nem bánom, nagyon jó, hogy így alakult, mert a pénzügyi és management vonal sokkal inkább én vagyok, mint az a kőkemény mérnöki pálya.
– A szüleitek 1991-ben alapították a céget – ahogyan erről az előző részben beszélgettünk – , Te 2005-ben csatlakoztál. Ha visszatekintesz erre a hosszú útra, melyik volt a legkedvesebb, legszebb időszak?
Kalcsu Marcell: Nekem két kedvenc korszakom is van. Az egyik a Kecskemétről Budapestre való felköltözésünk időszaka. Hamar beláttuk, hogy ha országos szintű, komoly vállalatot akarunk építeni, azt Kecskemétről logisztikailag és presztízsben sem lehet menedzselni. Óriási kockázat és mélyvíz volt: az átköltözés miatt a munkatársaink 99 százaléka kicserélődött két hónapon belül. De amint megnyitottunk Budapesten, láthatóvá váltunk a piacon, és hatalmasat ugrottunk előre. A másik kedvenc időszakom pedig… az pontosan most, ezekben a hónapokban kezdődött el. (Marcell hangja itt elcsuklik, elnémul egy pillanatra, láthatóan küzd az érzéseivel – a szerk.). Pokoli nehéz időszak van mögöttünk. Épp a napokban beszéltem erről egy cégtulajdonosok számára létrehozott vezetői klubban, ahol a társaimtól rengeteg támogatást kapok. Megvívtam a magam kőkemény belső harcaiat. Az elmúlt években újra kellett tanulnom egy komplett vállalatot irányítani egyedül, egy fél cég helyett. Korábban a marketinget és az értékesítést Balázs vitte mesteri szinten. Bár sok alapot még én raktam le 2010 körül – például én állítottam be az első Google Ads hirdetéseinket –, az igazi, profi rendszerré fejlesztés Balázs érdeme volt.
Amikor ő elment, a gyász mellett azzal is szembesülnöm kellett, hogy a válságot látva több versenytársunk megpróbálta tisztességtelenül kihasználni a sebezhetőségünket. Voltak munkatársak, akik elmentek, és a legváratlanabb pillanatban hátba szúrtak minket, egészen elképesztő módon próbáltak lecsapni az üzleti életben ránk. De hiszek benne, hogy ezt az élettől mind visszakapják majd.
A lényeg az, hogy kibírtuk. Szokták mondani, hogy az élet akkor kezdődik, amikor kilépsz a komfortzónádból. Nos, a mi esetünkben komfortzónáról nem beszélhetünk, de a krízismenedzsment során fejlődik a legtöbbet az ember. Ma már mérföldekkel érettebb, jobb vezetőnek érzem magam, mint két éve. Belenőttem a feladatba.
– Mire gondolsz pontosan? Miben változtál?
Kalcsu Marcell: Úgy gondolom, ma már sokkal jobban oda tudok figyelni a munkatársaim igényeire és arra, hogy mi a fontos számukra, és sikeresebben hangolom össze a mindennapi feladatokkal. Egyrészt pontosan meg tudom fogalmazni a vállalati célokat, másrészt ezeket sokkal hatékonyabban tudom egyeztetni az egyéni törekvésekkel. Így képesek vagyunk megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, azt a mixet, ahol a kollégáim is jól érzik magukat, és a cég is optimálisan tud működni.
Illetve megtanultam az összes középvezetőt irányítani, és ha szükség van rá, most már időnként egy-egy részleg közvetlen vezetését is át tudom venni. Gyakorlatilag nagyon régóta kevés olyan feladat van a vállalatnál, amit holnaptól ne tudnék én magam is ellátni. Széles spektrumon látom át és értem a folyamatokat, így akár operatív szinten is képes vagyok beugrani. Nyilván nem olyan szinten végezném el a munkát, mint a szakembereink, hiszen a szaktudásuk miatt ők ebben sokkal jobbak – például a marketing egy olyan terület, ami elképesztő sebességgel változik, és a munkatársaimnak folyamatosan naprakésznek kell lenniük, hogy tartsák az ütemet.
De alapszinten abszolút képben vagyok: a feleségem is vállalkozó, az ő cégénél például én magam állítottam be egy egyszerűbb hirdetési fiókot. Persze utána jött a profi ügynökségünk, akiket kértem, hogy csinálják meg rendesen, mert én csak alapszinten, mondhatni döcögősen tudtam összerakni (nevet – a szerk.).
– Mi az a lendület és stratégia, amivel most stabilizáltad a céget, és amiért ennyire optimistán tekintesz előre?
Kalcsu Marcell: Egyrészt felépítettem egy olyan professzionális HR-szervezetet és belső struktúrát – amin egyébként már szerencsére évekkel Balázs halála előtt elkezdtünk dolgozni –, ami akkor is stabilan működik, ha egy kulcsfontosságú vezető váratlanul kiesik. Másrészt teljesen beleástam magam a modern marketing és értékesítés legmélyebb szintjeibe. Olyan elit szakembergárda állt most össze nálunk, amelynek a tudása nemcsak hazai, hanem regionális szinten is kiemelkedő.
A Babor nemzetközi szinten is végrehajtott egy radikális stratégiaváltást, amihez fel kellett nőni. Sokan a régi munkatársak közül pont azért mentek el, mert képtelenek voltak alkalmazkodni a piaci és vásárlói igények megváltozásához. Ők még mindig abban a módszerben hittek, amit 10-20 éve csináltunk. De a mai piacnak már egészen másra van szüksége! Most elképesztően innovatív termékek és koncepció érkezett a Baborhoz, amivel lépésekkel járunk a versenytársak előtt. Ráadásul a piacon is érezhető egy komoly gazdasági bizakodás a választás óta, ami mindig hajtja a prémium szegmenst.
– Ez a fordulat már a számokban is megmutatkozik?
Kalcsu Marcell: Abszolút! Az első negyedévben már érdemi növekedést produkáltunk. Tavaly ősszel kezdett el véglegesen összeállni a kép, és most ki fogunk lőni. A meglévő rendszereinkben akkora kiaknázatlan potenciál van, hogy jelenleg semmi másra nem fókuszálok, csak erre. És igen, néhány versenytársunknak emiatt biztosan lesz néhány kifejezetten kellemetlen napja.
– Ennyi munka, felelősség és a családi feszültségek mellett hogyan vagy képes megtartani a belső egyensúlyt? Mi kapcsolja ki a cégvezetőt?
Kalcsu Marcell: Ez egy nagyon jó kérdés, a balansz megtartása vezetőként létkérdés. Feleségemmel és három gyermekemmel igyekszem sokat foglalkozni. Persze ők biztosan örülnének, ha még többet lennék velük, de nem az az apuka vagyok, akit soha nem látni otthon, nagyon értékes, tartalmas közös programjaink vannak.
Ami viszont teljesen feltölt és kisüti az agyamat, az a sport. Világéletemben sportoltam, általános iskolában megyei atlétika bajnok voltam, öttusáztam, sportiskolába jártam, nekem ez lételemem. Bevallom, adrenalinfüggő vagyok: jelenleg az elektromos mountain bike a legnagyobb függőségem, egészen durva, extrém hegyi körülmények között űzöm ezt a sportot. Emellett egy éve intenzíven padelezek, előtte teniszeztem. A sport az a szelep, ahol kiengedem a gőzt, hogy másnap reggel megint 100 százalékos fókusszal állhassak a cég élére.
