Vannak, akik már gyerekként pontosan tudják, milyen hivatást választanak, és vannak, akiknek az élet egy későbbi pontján mutatja meg az igazi útjukat. Pollákné Varga Márta története ez utóbbiak közé tartozik: negyvenéves kora után talált rá arra a szakmára, amelyben ma már nemcsak a szépségápolás, hanem az emberi kapcsolódás is meghatározó szerepet tölt be. Márta számára a kozmetika nem pusztán kezelésekről, hatóanyagokról és gépekről szól, hanem arról a bizalomról is, amelyben a vendég valóban meg tud érkezni a szakemberhez.
Szerző: BF
Úgy tudom, te nem a megszokott úton, közvetlenül az iskola után léptél erre a pályára.
Valóban, nekem ez már a „második virágzásomban” történt. Negyvenéves koromig a férjemnek segítettem az autószerelő műhelyében, illetve a gyerekekkel voltam otthon. Aztán jött egy erős belső késztetés, és beiratkoztam a Krea Művészeti Iskolába divatstylist szakra. Ott végeztem el a divatsmink képzést Tombor Sacinál, amiért teljesen odavoltam. Éreztem, hogy ez az én világom, de szerettem volna még valamit mellé. Így kezdtem el a gépi kezelések iránt érdeklődni, és ekkor döbbentem rá: ahhoz, hogy ezekkel dolgozhassak, bizony el kell végeznem a kozmetikus iskolát is. Végül a Covid ideje alatt, felnőttképzés keretében szereztem meg a képesítésemet.
Milyen volt felnőttként ismét az iskolapadban ülni?
A divatstylist 3 éves képzése után nem nagyon rajongtam az ötletért (nevet – a szerk.) De ez egy év volt, ami egyébként nagyon érdekes is volt. Viszont ahogy az ember kikerül az iskolából – pláne egy egyéves gyorstalpaló képzés után –, nagyon nehéz, mert hirtelen egyedül és egy kicsit magára hagyva érzi magát. A tapasztalás útján persze sokat tanul az ember, de az igazi szakmai finomságokhoz elengedhetetlenek a mentorok. Nekem hatalmas szerencsém volt, mert két olyan meghatározó személyiség kísérte és kíséri a mai napig az utamat, akiknek rendkívül sokat köszönhetek.
Kik ők, és mit tanultál tőlük?
Az egyikük Hegyi Sári. Hozzá már akkor jártam kezelésekre, amikor még szóba sem jött nálam a kozmetikus szakma. Ismertem a kezét, tudtam, mit képvisel, így sokkal könnyebb volt hozzá kapcsolódnom. Tőle tanultam meg azt a bizonyos „SPA vonalat”: a kozmetikában soha nem hagyjuk ott az embert érintetlenül.
A másik meghatározó szakmai segítségem Kovács Paula, akit a gépek világa kapcsán ismertem meg. Paula mutatta meg nekem, hogy gépekkel is lehet gyönyörűen, művészien dolgozni. Mindketten rengeteget segítettek abban, hogy hinni kezdjek magamban és a képességeimben.
Nekem nagyon fontos a kézi érintés ereje. Akár kézzel, akár géppel dolgozunk, az, ahogyan az emberhez nyúlunk, a legfontosabb alappillér.
A gépi kezelésektől sokan tartanak az elején. Nálad ez hogy alakult?
Igen, volt bennem egy kis félsz. A saját kezemmel sokkal kevésbé tudok kárt tenni, mint egy géppel. A gépi kezelés egy sokkal koncentráltabb, nagyobb figyelmet igénylő folyamat. Nagyon nem mindegy, ki adja át a tudást, és hogy elakadás esetén fel tudok-e hívni valakit szakmai segítségért.
Főleg az olyan technológiáktól tartottam eleinte, amelyekkel sérülést is lehet okozni. Volt is olyan gépem, amit végül lecseréltem, mert rájöttem: nem az én kezembe való. Én nem szeretem a fájdalmas kezeléseket, ahhoz egy másfajta, vagányabb beállítottság kellene. Amit én nem tudok szívvel-lélekkel képviselni, azt a vendégeimnek sem tudom hitelesen átadni.
És most hogyan ötvözöd a manuális és a gépi technikákat?
Most a SKEYNDOR Megan professzionális kozmetikai berendezéssel dolgozom, és éppen azért szerettem bele, mert tökéletesen ötvözi a két világot. Nagyon átgondoltan felépített kezelési rendszer: miközben intenzív hatóanyag-bevitelt és rádiófrekvenciás kezelést végzek, a vendég számára az egész folyamat egy kényeztető spa-élményt nyújt.
Ezen az úton Risztics Márti, a SKEYNDOR magyarországi forgalmazója segít. Márti nemcsak a márkát és a mögötte álló szakmai szemléletet ismeri rendkívül jól, hanem a gyakorlati alkalmazásban is rengeteg segítséget ad. Nagyon hálás vagyok neki, hogy kísér ezen az úton, és ha bármilyen szakmai kérdésem felmerül, mindig számíthatok rá.
A vendégeid hogyan fogadják ezt a kombinációt?
Nagyon nyitottak rá, szeretik. Korábban észrevettem, hogy a drasztikus, kellemetlen beavatkozásokat nem igénylik. Inkább a látványos, de élvezetes kezeléseket keresik.
Szerinted mi a legfontosabb tulajdonsága egy jó kozmetikusnak? Mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jól végezze ezt a munkát?
A kapcsolódás képessége. Számomra az a legelső, hogyan tudok megszólítani és megérinteni egy embert. Amikor a vendég belép az ajtón, meg kell találnunk a közös hangot. Szükség van egy olyan bizalmi légkörre, ahol mer beszélni a problémáiról, mert a lelki dolgok vagy a stressz azonnal tükröződnek az arcbőrön.
Néha előre eltervezem, mit fogok csinálni, de ahogy belép a vendég és beszélgetünk, jön egy megérzés, egy belső intuíció, hogy most valami teljesen másra van szüksége a bőrén keresztül a lelkének is.
Előfordul olyan is, amikor hiányzik ez a kémia?
Igen, előfordul. Van olyan vendég, aki belép, elvégzem a kezelést, de amikor elmegy, tudom, hogy nem fog többet jönni. És nem azért, mert bármelyikünk ne lett volna kedves, egyszerűen nem volt meg a kémia. Én ezt elfogadom, nem csinálok belőle problémát. Maradjon nálam az a vendég, aki igazán velem szeretne szépülni.
Ez a bizalmi kapcsolódás azért is kulcsfontosságú, mert a bőr kiszámíthatatlan. Még a legnagyobb szakmai odafigyelés mellett is megeshet – különben nagyon ritkán –, hogy egy túlérzékeny bőr reagál egy anyagra. Ha megvan a bizalom, a vendég tudja, hogy a legjobbat akartam neki, és közösen megtaláljuk a megoldást. Ezért is vagyok mindig nyitott az új, kíméletes, natúrabb hatóanyagokra és eljárásokra, mert a mai modern bőrképeket egyetlen termékcsaláddal már aligha lehet teljeskörűen lefedni.
