Van, hogy egyetlen mondat egész életünkre irányt mutat. Czifra-Zsédely Rozália számára ez a mondat így hangzik: „Légy csendben és figyelj.” Ebben a néhány szóban egyszerre él tovább nagymamája útravalója és mestere tanítása – sőt, tulajdonképpen ez indította el azon az úton, amelyből később hivatás lett.
Szerző: BF
Hol tanultad a szakmát, és ki volt az a mestered, aki elindított ezen a pályán?
– Fejér megyei vagyok, és a székesfehérvári Árpád Képző kétéves képzésére jártam. A gyakorlati időmet Agárdon töltöttem, Székesfehérvártól nem messze 30 éve. A mesterem Boros Gabriella volt, egy kivételes szakember, akit azóta Turul Szépségdíjjal is elismertek. Bár az élet később messzire sodort bennünket egymástól, és egy időre megszakadt a kapcsolatunk, a mai napig óriási hálával gondolok rá. De valójában a kozmetika szeretete még korábban kezdődött – a nagymamám mellett.
Hiába volt falusi asszony, 16 unokával és 29 dédunokával, mégis minden hónapban vonatra ült, hogy Székesfehérvárra utazzon kozmetikai kezelésre. Akkoriban az egész városban mindössze két kozmetika működött. Az unokák számára a legnagyobb jutalom az volt, ha elkísérhették a mamit a szalonba. Én öt-hat éves lehettem, amikor először beléptem oda. A mai napig emlékszem arra a különleges illatra, amely az egész helyiséget betöltötte. A nagymamám mindig ugyanazt mondta:
„Eljöhetsz, kislányom, de tudod: csendben kell lenni és figyelni kell.”
Talán akkor még nem is sejtettem, mennyire meghatározó útravaló lesz ez számomra.
– Szállóigévé vált?
– Másképp fogalmaznék. Amikor mestert kerestem a környéken, mindenki Gabit ajánlotta. Elmentem hozzá, ő rám nézett, és az első mondata ez volt:
„Én leszek a mestered, de arra kérlek, hogy légy csendben és figyelj.”
Mintha a nagymamámat hallottam volna.
Gabi nem magyarázott sokat. Rengeteg vendége volt, folyamatosan dolgozott, nem ért rá hosszú oktatásokat tartani. Én pedig két éven keresztül napi nyolc-tizenkét órában ott álltam mellette. Segítettem, pakoltam, figyeltem minden egyes mozdulatát. Így tanultam meg igazán a szakmátl.
A befektetett munka meghozta az eredményét. A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen Kiskunhalason harmadik helyezést értem el, így szakmunkásvizsgát sem kellett tennem, azonnal kozmetikusként kezdhettem dolgozni. A legboldogabb természetesen a nagymamám volt, akinek idős korában már én készíthettem minden csütörtökön az arckezelését, nála. Mert akkor már nem nagyon tudott kimozdulni.
– Mennyit változott a szakma azóta? Mikor tűntek el a saját készítésű kozmetikumok?
– Körülbelül huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor bekerültem egy székesfehérvári belvárosi kozmetikába. Ott már egészen más világ fogadott. Az ÁNTSZ előírásai rendkívül szigorúak voltak: még földes virág sem lehetett a szalonban, nemhogy saját készítésű pakolásokat keverjünk, ahogy azt korábban sok helyen tették, tettük.
Ennek ellenére a mai napig úgy gondolom, hogy a klasszikus méhviaszos gyanta rendkívül tartós volt, és kevésbé irritálta a bőrt. Ugyanakkor a modern cukor- és mézpaszták ma már ugyanezt a prémium minőséget biztosítják. A fazon- és hónaljgyantázást én a mai napig kizárólag a hagyományos, spatulás technikával végzem. Egyébként krémeket keverni már nem is nagyon van szükség, hiszen szuper termékek kaphatóak. Én immár tizenöt éve vagyok a BABOR közösségének tagja, amely számomra nemcsak egy professzionális márkát, hanem egy összetartó szakmai családot is jelent. Büszke vagyok rá, hogy ma már – ahogy mosolyogva szoktam mondani – „az ifjúság érettebb képviselöjeként” képviselhetem ezt a gyönyörű hivatást.
