2025 év végén a kozmetika világában országosan több helyen is mestereket avattak. A Pest Megyei Kereskedelmi Iparkamarában végzettek közül az alábbiakban Földesi Georgina, Gyenge Dóra és Tóth Kitti Bernadett osztja meg gondolatait, élményeit a kozmetikus mesteri cím eléréséhez vezető útról, a legnehezebb és legemlékezetesebb pillanatokról, valamint a szakma szeretetéről.
Szerző: MG
Földesi Georgina: Ez az út rengeteg önismeretet, kitartást és alázatot igényelt
„Számomra a mestercím nem végállomás, hanem felelősség. Fontosnak éreztem, hogy a tudásomat, tapasztalataimat magasabb szinten rendszerezzem, és példát mutassak abban, hogy ebben a szakmában a fejlődés és az edukáció elengedhetetlen. Hiszem, hogy sokkal több olyan kozmetikusra van szükség, aki nemcsak dolgozik, hanem valóban szolgál.
Voltak nehéz pillanatok, de mindegyik formált. Ugyanakkor minden befektetett energia megerősített abban, hogy jó úton haladok.
A legnehezebb talán az volt, hogy önmagammal szemben a legkritikusabb maradjak. Folyamatosan magasra tettem a mércét, mert hiszem, hogy a vendégeink ezt érdemlik.
A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor tudatosult bennem, hogy nemcsak technikailag fejlődtem, hanem szakemberként és emberként is. Amikor azt éreztem: igen, ide tartozom.
Minden lépésre szükség volt ahhoz, aki ma vagyok. Hiszem, hogy a fejlődés nem a hibák elkerüléséről, hanem a tanulásról szól.
A vendégeim szeretete és pozitív visszajelzései, és az a bizalom, amivel rám bízzák magukat is megerősített abban, hogy jól döntöttem. Sokszor szinte szó szerint irigy vagyok rájuk, amikor a kezeim alá fekszenek – mert tudom, hogy azt kapják, amit a legnagyobb szívvel és szakmai alázattal adni tudok.”
Gyenge Dóra: Az idevezető utam nem volt mindennapi – végre a helyemen vagyok
„Számomra a mesterré válás nem csupán egy oklevél megszerzését jelentette, hanem a szakmai kiteljesedést. Édesanyám révén – aki 50 évet töltött a pályán – a kozmetika világában nőttem fel, így a szakma szeretete már egész korán beleivódott a mindennapjaimba. Fontos volt, hogy az ő örökségét és a tőle kapott tudást a legmagasabb szinten vigyem tovább, és hivatalosan is képviselhessem azt a szakmaiságot, amit tőle kaptam.
Az utam nem volt mindennapi. Sok évig a banki szférában, dolgoztam, és csak a harmincas éveimben döntöttem el, hogy a hobbimat a hivatásommá teszem. Felnőtt fejjel, tudatosan vágtam bele a tanulásba és a saját vendégköröm kiépítésébe. Bár a váltás nagy bátorságot igényelt, minden percét élveztem, mert tudtam, hogy végre a helyemen vagyok. Ennek az útnak a kiteljesedése lett számomra a mestervizsga megszerzése.
Nehéz és kihívásokkal teli időszak volt a vizsgára való felkészülés. Önismereti útnak sem volt utolsó. Rugalmasságot és fegyelmet tanított. Ezek mellett rávilágított, hogy miben kell még fejlődnöm a továbbiakban, és mi az az irány, ami felé folytassam az utam.
A legnagyobb kihívást az idő hiánya, a vendégek és a felkészülés összeegyeztetése jelentette.
Egyaránt voltak nehéz és felemelő pillanatok.
A legmotiválóbb számomra a képzésen résztvevő kolléganők csapattá kovácsolódása és egymást segítése volt. A legemlékezetesebb a mesterlevél átadó pillanatai voltak, amikor már a fáradalmakat hátrahagyva őszintén tudtunk örülni az elért sikernek.
A mesteri cím felelősséggel jár. A tanulás, nyitottság és a fejlődni vágyás elengedhetetlen ebben a szakmában. Ezután még nagyobb hangsúlyt fektetek ezekre.
Az a célom, hogy az édesanyámtól kapott tradíciókat és az általam megszerzett modern, innovatív szemléletet továbbadjam az új generációnak. Szeretnék mentor lenni, aki nemcsak technikát, hanem szemléletmódot is tanít.
Hiszek abban, hogy a kozmetika sokkal több, mint krémek és gépek használata. Mi a vendégeink lelkét is kezeljük nem csak a bőrüket. Célom, hogy a szalonom egy olyan sziget maradjon, ahonnan ők teljesen feltöltődve, magabiztosan térhetnek vissza a mindennapokba.”
Tóth Kitti Bernadett: Szeretném továbbadni a tudást és a tapasztalatot
„Mesterré válni olyan élmény volt, amit soha nem felejtek el. Figyelemzavarral és diszlexiával élek, ezért a tanulás számomra mindig nagyobb kihívást jelentett. Éppen emiatt érzem küldetésemnek, hogy támogassam azokat a hölgyeket, akik hasonló tanulási nehézségekkel vágnak bele ebbe a gyönyörű szakmába. Szeretném megmutatni, hogy ezek nem akadályok, hanem olyan adottságok, amelyekkel együtt is lehet igazán sikeressé válni.
Őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy egyszer idáig eljutok. Rengeteg tanulás, lemondás és kitartás kellett hozzá, de minden pillanata megérte. Voltak nehezebb időszakok, amikor elfáradtam, mégis mindig volt bennem egy belső hang, ami tovább vitt.
A legnehezebb mégis az volt, hogy munka mellett kellett tanulnom, miközben folyamatosan helyt kellett állnom a vendégeim felé is. Emellett az is kihívás volt, hogy 26 évesen én voltam a legfiatalabb a csoportban, de ez végül inkább erőt adott, mintsem visszatartott. Megtanított arra, hogy a kor nem határ, hanem lehetőség.
A legemlékezetesebb az volt, amikor átvehettem a mesterlevelemet. Abban a pillanatban minden munka, küzdelem és bizonytalanság értelmet nyert. Ez egy olyan élmény, amit soha nem felejtek el.
Nagyon izgatottan várom, hogy taníthassak, és személyesen is támogathassam a leendő és már végzett kozmetikusokat is. Januártól én tartom a képzéseket egy hazai cégnél, ami hatalmas megtiszteltetés és felelősség.
Azért is választottam ezt a szakmát, mert segíteni szeretnék azoknak, akik aknés bőrrel élnek – amitől korábban én is szenvedtem, ezért pontosan tudom, milyen érzés ezzel együtt élni. Szeretném megszólítani őket: Higgyetek magatokban, mert igenis van megoldás, ez nem hátráltató tényező. Éppen ellenkezőleg, erőt adhat és irányt mutathat.”
Folytatjuk!
