Az elmúlt években a tanulói magatartás jelentősen átalakult – különösen a felnőtt kozmetikus szakmai képzések területén, ahol a gyakorlatiasság, a digitális eszközök használata és az azonnali visszacsatolás iránti igény egyre hangsúlyosabb. A kozmetikus felnőtt szakképzés területén ez a változás különösen jól tetten érhető. A tanulók generációs jellemzői, tanulási szokásai, motivációs bázisa új kihívások elé állítják a szakoktatókat, pedagógusok és a képzési rendszert is– mind hazai, mind nemzetközi szinten.
Szerző: Várszegi Krisztina – Mérnök tanár (bio-vegyipar), kozmetikus szakoktató
A generációs különbségek is megjelennek a kozmetikus technikus szakképzésben, de nincs komplex összefüggés a tanulási attitűd változásaival.
A képzésben egyáltalán nem találkozunk veterán generációval („csendes generáció”- 1928-1945). Egy-két Baby Boomer (1946-1964) tanul kozmetikusnak, inkább egy gyerekkori álom megvalósítása céljából, vagy idejének lekötése miatt. A legjellemzőbb első helyen a Z és az Alfa generáció, valamint az Y generáció is.
Várszegi Krisztina: Fontos a kompetenciahatárok pontos és valid kijelölése
Mi a különbség a generációk között a tanulásban?
Az Alfa generáció (2010 utániak) tagjai sokszor még nem tudják, mik is akarnak lenni, ez a szakma „jól néz ki, sok pénzt lehet vele keresni, nem kell egész nap dolgozni és nem kell sokat tanulni”- mottóval indulnak neki a képzésnek.
A Z generációban (1996-2010) már megjelennek a tudatos tanulók, akiket tényleg érdekel a szakma, általában valami korábbi trauma kacspán – pl: elrontotta az arcát egy kozmetikus.
Az Y generáció (1981-1995) tagjai pedig legtöbbször pályaelhagyás következtében lesznek kozmetikus tanulók. Van, aki nagyon sok év után szánja rá magát, és van, aki ad hoc vált.
Mindegyik generációra jellemző egy általánosítható tanulói magatartás – természetesen mindig vannak kivételek -, de általánosságban elmondható, hogy úgy gondolják, ehhez a szakmához nem kell elméletet tanulni, csak a gyakorlat érdekli őket. Inkább a gyorsabb képzést választják, bármikor visszanézhető online tanulási formát választanak inkább, mint a tantermi oktatást. Felveszik a tanulói magatartásformát már a képzés elején, és ebben a szerepkörben élik meg a tanulást, miszerint akármennyi idős, akkor is kifogást talál a nem tanulásra. Ellenállóak a számonkérésekkel szemben, sokan úgy gondolják, ha fizetnek a képzésért, akkor azzal egyenrangúan jár a kozmetikus szakmai bizonyítvány. A képzés elején – ha minden tisztán az értésükre van adva -, akkor is csak kevesen akarnak emlékezni ezekre. Tanulási nehézségre hivatkoznak, amit az időhiány okoz. Természetesen felnőtt korban a tanulás sokkal nehezebb, viszont az értelmi háttér megkönnyítené ezt. Egyre nehezebben tanulnak a tanulók, pedig egyre kevesebb a tudásanyag (sajnos!). Társadalmi szintű ez a megfigyelés, nemcsak a kozmetikus szakmára mondható ez el.
A legnagyobb gondot ott látom, hogy nincsenek tisztában a tanulók a saját képességeikkel, a saját erősségeikkel, hátrányaikkal. Hiányzik az önreflexió.
De sokszor, ha van is önreflexió, az is torz képet ad vissza. Olyan ez, mint az énkép a mai világban: torzított valóságot látnak, a szépségideál megfelelési kényszer lett, és sajnos sokan roskadoznak alatta. Ez társadalmi szintű probléma már, mindkét nem tekintetében.
A tanulási attitűdök változása tehát nem elszigetelt jelenség és nemcsak a mi országunkra jellemző. Egyre több fiatal illetve tanulni akaró igényli a vizualitást, az élményalapú tanulást, valamint a személyre szabott haladást és értékelést. A frontális oktatás hatékonysága csökken, miközben előtérbe kerülnek a gyakorlati szituációk, az e-learning, a blended learning, az élménalapú interaktív tanulás. Mindezek beépítése nem csupán a tanulói elégedettséget növeli, hanem a szakmai hatékonyságot is.
Mi a helyzet nemzetközi fronton?
Az EKÖP pályázatom általi kutatómunka során öt ország kozmetikus szakképzési rendszerét vizsgáltam: az Egyesült Királyság, Svédország, Németország, Svájc és Oroszország rendszereinek összehasonlítása során világossá vált, hogy a tanulási magatartás változása a fejlettebb országokban is megfigyelhető. A tanulói igényekhez igazított oktatás nem csupán lehetőség, hanem alapvető elvárás ezekben az országokban.
Az országok vizsgálata kapcsán bebizonyosodott számomra, hogy vannak nemcsak szakmai jellegű hiányosságok a mai kozmetikai képzés területén, de szervesen kapcsolódik a szakmai tudáshoz. Ezekkel kontrollálhatóbb lenne a tanulói magatartásforma-változás, illetve magasabb szintre lehetne emelni a szakmai fejlődést is . Ilyenek például: a „soft skillek” fejlesztése, ügyfélpszichológia, önbizalom fejlesztés, önreflexió, szépségtrendek kezelése, célkitűzés reflektív módon való követéssel, személyes felelősségvállalás, önálló saját tanulási stratégia kialakítása, szakmai személyiségfejlődés, digitális kompetencia feljesztés, mentálhigiénia és még sorolhatnám.
Ezek a nemzetközi jó gyakorlatok közös pontokban találkoznak: a tanuló nem passzív befogadó, hanem aktív cselekvő és reflektáló résztvevője legyen a tanulási folyamatnak.
Van hova fejlődni mind tanulói, mind tanári, mind tananyag oldalon.
Tanári szerepek átalakulása – reflektív oktatóként
A tanulók tanulási magatartásának változása az oktatók szerepét is átalakítja. A hagyományos, tudásátadó szerepkör helyét egyre inkább a mentori, facilitátori és reflektív pedagógusi attitűd veszi át. Az oktatónak ma már nemcsak tanítania, hanem inspirálnia, támogatnia és irányítania is kell a tanulót a saját tanulási útján. Ez különösen igaz a kozmetikus szakképzésre, ahol a szakmai önbizalom, önreflexió megértése, valid elsajátítása és a vendégkezeléshez szükséges kompetenciák személyes visszajelzéseken keresztül fejlődnek.
A reflektív tanár képes felismerni a tanulói attitűdváltást, és ennek megfelelően rugalmas módszertani válaszokat alkalmaz. Ilyen lehet a tanműhelyben vagy tanórán végzett aktivitás mérés, az önálló projektmunkák, vagy akár az egyéni célkitűzések mentorálása.
A tanári kompetenciák bővülése ugyanakkor a tanárképzés újragondolását is megkövetelné: több pedagógus kell a szakmának és oktatási workshopok létrehozása lenne az ideális. A pedagógusoknak/szakoktatóknak/gyakorlati oktatóknak fel kell készülniük arra, hogy egy interaktív, digitális, tanulóközpontú térben működjenek. Ehhez egységesebb, részletesebb, professzionálisabb, innovatívabb tananyag szükséges, ami jelenleg nincs.
Összegezve
- A tanulási magatartás változása nem hátráltathatja a tanuló szakmai fejlődését – ellenkezőleg, új lehetőségeket kínál egy modernebb, hatékonyabb, reflektívebb oktatási rendszer kialakítására.
- A nemzetközi példák azt mutatják, hogy ahol a képzés, a pedagógus képes reagálni ezekre a változásokra, ott a tanulók elkötelezettebbé, sikeresebbé és szakmailag magabiztosabbá válnak.
- A magyar kozmetikus szakképzés számára az adaptáció és az oktatói szerepek újraértelmezése egyaránt kulcsfontosságú.
- A tanulási magatartás nemcsak a tanulótól függ – a tanártól is, aki hajlandó tanulni a tanulótól, hiszen sokszor a hiányosságok hívják fel a figyelmet a javítandó részekre.
