Sipos Zita: A tanítás az kötelesség

„Mindent ugyanígy csinálnék, semmit sem változtatnék rajta” – hangsúlyozta Sipos Zita kozmetikus- és sminkmester, miközben a múltról, a jelenről és a jövő terveiről beszélgettünk.

A volt tanítványokból álló Álomutazók sminkes csapatának gyűrűjében: Sipos Zita mellett Gubán Bíborka; mögöttük Verner Helga, Lakatos Laura és Kovács Barbara; leghátul Zentai Zita, László Barbara, Mártai Blanka, Kőrösy Kata és Szűcs Adrienn

Hogyan kerültél a szépségipar berkeibe?

Tizennyolc évesen, érettségi után nem voltam olyan jó tanuló, hogy bátorkodtam volna egyetemre menni – pedig nem lett volna rossz orvos belőlem – annyira megérinttet ez a szakma, hogy letettem az egyetemi továbbtanulásról. A kozmetika meg én, ez egy nagy találkozás volt.
Sminkes szakma párhuzamosan alakult ki a kozmetikussággal. A versenyek hívták fel a figyelmemet a különleges sminkekre, amelyek lehetőséget adtak és adnak arra, hogy egy kicsit kilépjünk a hétköznapokból, és egy kicsit mást csináljunk. A versenyzést a pályakezdőknek mindenképp javaslom, mert soha senki nem gyakorol annyit, mint mikor egy versenyre készül.  Ilyenkor még éjfélkor is bent vagyunk a tanulómmal és gyakorlunk. És bár szeretünk sminkelni, ezt bizony meg nem csináljuk, csak ha muszáj. Ilyenkor olyan rutinra és gyakorlatra lehet szert tenni, amit nem lehet másképp behozni. Ezért nem is értem, hogy évről évre egyre kevesebben indulnak versenyeken. Csak a pénzre tudok gondolni, mert ezek sajnos nem kétfilléres dolgok. Annak idején mi úgy csináltuk, hogy nappal dolgoztunk, éjjel gyakoroltunk – megkerestük a versenyre a pénzt.

Mikor versenyeztél legelőször?

A pályám legeslegelején, a szakmunkásvizsga után szinte azonnal. Én győri vagyok, ott akkor nagyon pezsgő kozmetikai élet volt Palotai Cili, Ilcsi néni barátnője vezetésével, aki folyamatosan járt Budapestre a kongresszusokra, majd nekünk tartotta róla a bemutatókat. Mikor pedig Budapestre költöztem, itt folytattam a versenyzést. Együtt készültünk az akkori versenytársaimmal, akik a mai napig a barátaim, Hulinay Gabival, Doór Zsuzsival és Elenivel. Együtt indultunk versenyeken, egymást segítettük, együtt gyakoroltunk. Akkor persze a lehetőségeink az ún. „baráti országok kupájára” szorítkozott, Kubától egészen Ulambátorig. A mai világbajnokságokban a nemzetközi zsűri tagja vagyok, ahol a zsűri társaimmal való kapcsolataim még ebből az időből származnak – akkoriban velük versenyeztem.

Mi jellemzi a mai magyar kozmetikai/smink világot? Mennyiben változott a pályakezdésed óta?

Nagyon megváltozott a hatóanyag terén, korábban nem állt a rendelkezésünkre olyan színes termékkínálat, ami most. Bár fantasztikus hatóanyagokat köszönhetünk ennek, de én még most is fájlalom egy kicsit ezt, mert az óriási termékpalettával egyúttal elszállt a kreativitásunk is.  Akkor mi a semmiből építkeztünk, magunk kevertük gyártottuk a krémeket és a festéket, vagy egy-egy külföldön vásárolt palettát elosztottunk öt felé, és azt továbbkevertük.

Mennyiben mások a mai tanulók?

Nagyon szomorú vagyok ezen a téren. Alapvető ismeretek hiányoznak belőlük. Nem tudnak egy kis ruhát kivasalni, mert még életükben nem láttak vasalót. Tehát azzal kell kezdenem, hogy megtanítom őket köszönni és ruhát vasalni. Ráadásul fordítva ülnek a lovon. Azt hiszik, hogy nekem kötelességem őket mindenre megtanítani. Holott én beengedtem őket a szalonomba, és annyit tanulhatnak tőlem, amennyit akarnak. Többségük azonban ahelyett, hogy ellesnék a fortélyaimat, sms-ezik vagy facebookozik. Eleve ide az jön, aki nem akar továbbtanulni, azt hiszik, ez egy könnyű pálya, nem tudják, hogy a tananyag elég kemény, és azt sem, hogy sminkelés kőkemény gyakorlat. Én mindent megmutatok, de nem fogja tudni, ha nem gyakorol. És azt tapasztalom, hogy senki sem gyakorol. A kilenc éves unokámon látom, aki elképesztően jó tanuló, hogy az érdeklődés és az ambíció egy istenáldotta adomány, ezért neki szórakozás egy matekfeladatot megcsinálni. A mostani tanulókból hiányzik ez az ambíció, csak a végcélt látják, az odavezető utat nem akarják végigküzdeni. De így legfeljebb több száz like-os instagram „sztárokká” válhatnak, ami mögött csak felszínes tudás van.

Folyamatosan dolgozol a kozmetikában, oktatsz, sminkiskolád van, sminkelsz a TV-ben, hogy tolerálja ezt a családod?

A családom örül, ha néha lát. Sajnos olyan dolgozó nagymama vagyok, aki nem tud olyan sokat az unokával lenni, de mikor együtt vagyunk, az nagyon intenzív. Hétvégén viszont mindig együtt vagyunk, nyáron pedig a Balatonon.

Mivel töltöd a szabadidőd?

Nagyon szeretek moziba járni, könyvet olvasni, a barátnőimmel esténként beszélgetni, kerthelyiségben fröccsözni… De igazából a hobbim a munkám, amikor más „szabadidőzik”, én sminkelek.

Kire vagy mire vagy büszke különösebben?

A lányomra, aki tovább viszi a szakmát rendkívül magas színvonalon, az unokámra, a családra. A tanítványaim közül Kovács Barbarát emelném ki e téren, az ő kitartása és precízsége, a mindenen túli türelme miatt.

Lényegében mindent elértél, amit ez a szakma nyújtani tud – gondolok itt a versenyeredményeidre, a szakmai díjaidra, a szakmában való elismertségedre. Milyen célok vonzanak még?

A legfőbb célom, hogy a sminkiskolámat szeretném nagyon korszerűvé és egyedivé alakítani. Ma az a jellemző, hogy aki elvégez egy sminkiskolát, az rögtön nyit egy másikat –iszonyú túlkínálat van és alacsony színvonal. Egy olyan egyedülálló képzést szeretnék kialakítani, ami az utolsó részletekre is ki terjed, a maszktól és a parókakészítéstől kezdve egészen a bajuszig és az egyéb hozzákapcsolódó dolgokig, hogy aki elvégzi, annak ne az legyen az egyetlen lehetősége az életben, hogy sminkiskolát nyisson… Csak azért tanítok, mert kötelességemnek érzem, hogy tanítsak, kötelességem a tudást átadni. A tanítás az kötelesség.

Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

Egészséget mindenkinek. Nem kívánok már sikereket, volt elég, nem kívánok több munkát, van elég, mindig annyi, amennyi kell. Az egészség semmivel sem pótolható.

„A versenyek hívták fel a figyelmemet a különleges sminkekre, amelyek lehetőséget adtak és adnak arra, hogy egy kicsit kilépjünk a hétköznapokból, és egy kicsit mást csináljunk.”

Szakmai filozófiád? Mit jelent a hivatásod?

Az a hitvallásom, hogy végzem a dolgomat: kinyitom a kozmetikát, foglalkozom a vendégekkel, elmegyek a forgatásokra – mindent a lehető legmagasabb színvonalon végezni.

Mi az a három dolog, ami a legfontosabb az életedben?

Egészség, család, munka

Milyen ma egy jó smink?

Az a jó smink, amelyik a modell személyiségére készül. Nem egy divatos másolt smink, amitől mindenki a felkapott celebekre hasonlít. A sminkkel az adott modell egyéniségét kell kihozni a legmagasabb fokon, a divatirányzatok betartásával, és egy kis trendiséggel megfűszerezve. Ez lehet látványos és erős, de mindenképpen egyedi.

Hogyan találsz ki egy sminket adott témára?

Miután megkapom a feladatot, készülök rá, régebben könyvekből, most internetről. Nem nagyon van időm, hogy le is rajzoljam. Fejben többször is végigsminkelem az ötleteimet.

Mit tanácsolsz a Make-up Magyar Kupára hogyan készüljenek a versenyzők?

Keressenek egy nagyon szép, fiatal modellt. Mindegy, hogy barna vagy szőke, a lila jól áll mindenkinek, de a bőre legyen, mert a világos bőrön szebb a smink. Vegyenek két-három nagyon szép lila festéket, hozzá harmonizáló pinket, esetleg aranyat és feketét. A lényeg a lila, amit bordó vagy piros, vagy akár kék szemceruzával keverhetnek – és kezdjenek el gyakorolni. A bordó vagy a piros aládolgozással még tüzesebb lesz a szem. Használjanak fényes, csillámló festéket és mattot is – a fényeknek és a mattoknak a játékára figyeljenek, hogy szép, harmonizáló színek legyenek. A rózsaszínt és a barackot javaslom, a ruha legyen elegáns, mint egy red carpet.

Mi jellemzi a mai magyar sminkes szakmát?

Túl sokan vagyunk – de nem ez a baj, hanem az, hogy a többségük megrekedt, sminkesként nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak kiteljesedni. Érdemes lenne, ha párhuzamosan kozmetikusok vagy fodrászok lennének, nem csak sminkesek. Aki hozzám fordul, annak egy-két órát arról beszélek, hogy ez a szakma mivel jár és mennyire nehéz.

Ha újrakezdhetnéd, újra erre a pályára mennél?

Mindent ugyanígy csinálnék, semmit sem változtatnék rajta. Talán csak az oktatás terén lennék sokkal szigorúbb. Sokáig én csak kozmetikusokat voltam hajlandó tanítani, de amikor már a tanulóm tanulója is tanított, akkor belevágtam, hogy legalább rendesen tanulják meg valakitől a szakmát.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?