A tavasz vége és a nyár legeleje nemcsak az aranyat érő esőkről nevezetes, hanem a különféle vizsgákról és szakmai megmérettetésekről is. Többek között a 10. évfolyamos kozmetikus tanulók is ilyenkor adnak számot a tudásukról. Pocsai-Csarnai Erika diplomás szakoktató, kozmetikus mester segítségével egy pici bepillantást nyerhetünk ebbe a sorsdöntő eseménybe.
Szerző: MG
Javában zajlanak a vizsgák, ahol az egyik vizsgabizottság elnökeke voltál. Izgulsz értük, mondtad a nap elején. Ezt felváltotta később a megkönnyebbülés? Sikeresen vizsgáztak?
Ágazati alapvizsgára kértek fel vizsgabizottsági elnöknek. A vizsga reggel 8 órakor kezdődött: a tanulók – felügyelő tanár jelenlétében – egy 25 kérdésből álló, összesen 100 pontos írásbeli feladatsort töltöttek ki.
A szépészeti ágazatban ez a vizsga azért is fontos mérföldkő, mert ezt követően a tanulóknak dönteniük kell arról, hogy a 11. évfolyamtól fodrász vagy kozmetikus szakirányon szeretnék-e folytatni a tanulmányaikat.
Az írásbeli után egy prezentációs feladat következett. Minden tanuló húzott egy stílusirányzatot, amelynek feldolgozására és egy rövid PowerPoint-bemutató elkészítésére 45 perc állt rendelkezésére. Emellett már májusban be kellett adniuk egy ágazati vizsgaportfóliót, amely a 9–10. évfolyamon készült ábrázolótechnikai munkáikat foglalta össze. A vizsga során az elkészített prezentációt és a korábban leadott portfóliót kellett bemutatniuk a vizsgabizottság előtt.
A két vizsganap során két kiváló kolléganőt is megismerhettem Dia és Marcsi személyében, akik a tanulók elméleti oktatói voltak. Nagyon jó volt velük együtt dolgozni, hiszen közös célunk az volt, hogy a vizsga szakmailag korrekt és támogató légkörben valósuljon meg.
Igen, izgultam a tanulókért. Az egyik gyermekem is ehhez a korosztályhoz tartozik, ezért pontosan tudom, milyen kihívásokkal, bizonytalanságokkal és elvárásokkal kell nap mint nap szembenézniük. Ráadásul ez az első igazán komoly szakmai megmérettetésük az általános iskola befejezése óta. Az „én lányaim” is hamarosan ágazati alapvizsgát tesznek, így a kérdéssorokat látva azon is elgondolkodtam, hogy ők hogyan oldanák meg a feladatokat, és mit mondanának az egyes stílusirányzatokról.
Nagyon színvonalas feleleteket is hallhattunk, és külön öröm volt, hogy két tanulónak oklevelet tudtunk adni a kiemelkedő teljesítményéért. Az ő esetükben mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsga eredménye kimagasló volt. A legnagyobb megkönnyebbülést azonban az jelentette, hogy a két nap végére minden tanuló sikeresen teljesítette a vizsgát.
Részt veszel a szakképzésben is. Mi a tapasztalatod a tanítás és a vizsgáztatás alapján, milyen a jövő generációja? Nagyon más, mint a korosztályod?
Ez a generációs kérdés nagyon érdekes. A mi időnkben is voltak kiváló tanulók, kevésbé jól teljesítő diákok, és olyanok is, akik már korán feladták vagy más utat választottak. Szerintem ez ma sincs másként. Hogy ki hogyan tanul és fejlődik, azt számos tényező befolyásolja, ezért én ezt nem nevezném generációs problémának.
A mostani vizsgázóim tizedikesek voltak, és a „lányaim” is ebben a korban vannak. Ez egy rendkívül intenzív életszakasz: tombolnak a hormonok, erősödik a lázadás, mindenki keresi önmagát és a helyét a világban. Van, akinek ezek mellett is jól megy a tanulás, másoknak viszont nehezebb időszakot jelent.
Tanárként igyekszem segíteni nekik, amiben csak tudok. Az elméleti tudás átadása mellett fontosnak tartom, hogy a saját tapasztalataimat is megosszam velük. Szerencsére jól eligazodom a digitális világban, amit az óráimon is igyekszek hasznosítani, ugyanakkor hagyom, hogy a diákok is tanítsanak engem. Én a kölcsönösségben, az egymás iránti tiszteletben és a folyamatos tanulásban hiszek.
A saját vizsgáidat hogyan élted meg? Izgultál?
Mindegyik előtt izgultam. A vizsgahelyzet eleve mindig különleges, hiszen ilyenkor nemcsak a tudásunkról, hanem sokszor önmagunkról is számot kell adnunk. Előfordulhatnak váratlan helyzetek, feszültségek vagy sajnos akár olyan vizsgáztatói attitűdök is, amelyek megnehezítik a szereplést, és amelyeket utólag szívesen elfelejtenénk.
Ugyanakkor szerencsére számos olyan kollégával találkoztam a pályám során, akiknek a hozzáállása példaértékű volt. Tőlük nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat tanultam. Ez a szemlélet a főiskolai pedagógiai tanulmányaim során is meghatározó volt, hiszen sok szó esett a szakmaiság, az emberség és az objektivitás jelentőségéről. Ezért különösen fontosnak tartom, hogy vizsgabizottsági elnökként vagy vizsgáztatóként ezeket az értékeket mindig szem előtt tartsam.
Hiszek abban, hogy a vizsga elsősorban a felkészültség megmutatásáról kell, hogy szóljon, nem pedig a felesleges stressz fokozásáról.
Egy vizsga során általában nemcsak a tudásunkról, hanem sokszor önmagunkról is számot kell adnunk.
