Szirmák Emese: Húsz évet vártam erre a díjra

E szavakkal kezdte a beszélgetésünket Szirmák Emese, akit a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetése kapcsán faggattunk a szakmáról, a múltról és a jelenről. Emese nevét minden kozmetikus ismeri, hiszen a legtöbbjüket tanította is, és akit
pedig már nem, az az általa írt tankönyvekből tanulta ki a szakma minden csínját-bínját.
Fotók: Forintos Timi/LeRose Photography

Hogyan kerültél kapcsolatba a szépségiparral?

Amikor az egyetemet kémia-biológia szakon 1967-ben elvégeztem és megkaptam középiskolai tanári oklevelemet, gimnáziumi állást kerestem, de akkoriban sajnos nem találtam egyetlen egyet sem Budapesten. Az édesanyám azonban értesült arról, hogy a Krisztina körúton, az ország egyetlen kozmetikus és fodrászképző iskolájába – 12-es számú Ipari Szakmunkásképző Iskola – tanárt keresnek, így odamentem tanítani. Ott is ragadtam negyven évre.

Mit emelnél ki a pályafutásodból, amire különösen büszke vagy?

Arra nagyon büszke vagyok, hogy a szakmai tudásomra a mai napig kíváncsiak. Megkérdezik a véleményemet, szakmai cikkekre kérnek fel, konferenciákra hívnak – pedig 20 éve nyugdíjba mentem.

10 éve, mikor az Őszi Beauty szakkiállításon átvetted a Beauty Forum Szakmai díjat, azt mondtad, hogy nagyon jó időben kaptad.

Igen, mert bár írtam cikkeket és tankönyveket – akkoriban önkéntes száműzetésbe vonultam. Nagyon-nagyon jól esett, hogy ennek ellenére a szakmai kuratórium engem választott erre a díjra. Erre a mostani díjra pedig 20 évet vártam. 20 éve mentem ugyanis nyugdíjbaez a díj, amit a „hazai szépségipar fejlesztését szolgáló, példaértékű szakmai és oktatói tevékenységének” elismeréséül kaptam, a szakmai életem, életművem méltó lezárása.  Ezúton is köszönöm régi tanítványomnak, Marsi László fodrászmesternek, hogy „kijárta” ezt a díjat a számomra. Így már lezárva érzem az életemnek ezt a szakaszát.

A nyugdíjas évek ellenére még ma is a szakmai élet részese vagy.
A régi tanítványaimnak hála, nyomon követem a szakmát, érdekelnek a változások, az új hatóanyagok és készülékek. A Beauty Forum magazint is rendszeresen olvasom. De már nem hosszabbítottam meg sem a szakértői, sem az érettségi elnöki igazolványomat. Úgy gondolom, tudni kell „lelépni”, s a fiataloknak átadni a terepet.

Mivel töltöd a hétköznapjaidat?

A pedagógusi hivatást most az öt unokámmal gyakorlom, nekik élek. A legnagyobb 14, a legkisebb 5 éves. Ha nem fogadnának nekem szót, ki se mernék lépni velük az utcára. Így viszont gyakran viszem őket nyaralni. A gyerekeknek általában nem a szigorúsággal, hanem az igazságtalansággal van bajuk. Az unokáim is – ahogy korábban a tanítványaim is – pontosan tudják, hogy az ő érdekükben vagyok szigorú. 

“A pedagógusi hivatásomat ma az unokáimmal gyakorlom. Nekik élek.”

Mi a véleményed, hogyan változott meg a szakképzés?

Sajnos nagyon lefelé tendál. Ennek alapvető oka a gyerekanyagban és a megváltozott társadalmi környezetben keresendő. A fiatalok ugyanis ma már nem törekszenek arra, hogy jól tanuljanak, megelégednek egy minimális tudással. Azt nem értik meg, hogy a sikerért bizony nagyon keményen meg kell dolgozni, ehhez azonban már kevésnek van türelme. Emellett manapság boldog-boldogtalan iskolát indít az úgynevezett felnőttképzés keretében, ahol már néhány hónap után kozmetikus lesz a hallgatóból. Szomorú dolgok ezek, főleg azért, mert annak idején a magyar kozmetikus képzés híresen kiváló volt.

Hogy látod a szépségipar jövőjét?

Úgy vélem, a szépségipar egyre inkább a természetesség irányába fog elmenni. Egyre többen lesznek érzékenyek bizonyos vegyszerekre, így meg kell majd fizessék a drágább, de természetes kivonatokat tartalmazó készítményeket. Afelé haladunk tehát, hogy a szépségszakma magasabb árfekvéssel, de jobb minőséget tud majd biztosítani.

Mit üzensz a mai tanulóknak, tanároknak?

Legyenek türelmesek! Ezt üzenem a jövő szakembereinek is. És hogy legyenek hitelesek! Hitelesek a diákok és hitelesek a vendégek számára. Ehhez pedig szükséges a szakmai alázat, ami mindennek az alapja.

Ajánlott cikkek

Minden megosztás számít!
FacebookPinterestTwitterGoogle+LinkedInEmail

Vélemény, hozzászólás?